Nem, ez nem egy újabb fejezet az agyhígítás történetéből. Bár nem lepődnék meg, ha valaki azt hinné, hogy ez ismét egy példa a bor meggyalázására. Egykor magam is belefutottam néhány elrettentő példába, ilyen volt Kisbéren a Mikkamakka, vagyis fehérbor kólával, vagy Nagykanizsán a nyegleó névre hallgató keverék, ami szintén fehérbor, de Sprite-tal. Férfiasan bevallom, nekem is volt egy receptem a gyors agyhalál eléréséhez, ez volt a La Course de l'oiseau Boum-Boum, magyarán a Bumm Bumm madár vágtája. Fél liter rum, pár aromás fűszer, két liter vörösbor, az egész egy műanyag kannában öt literig felöntve kólával. A balatonkenesei kultúrházban rendezett szombat esti zenés-táncos hömbölgéseken reggelig tartó lendületet biztosított. Mondjuk, hazafelé a buszon már nem voltunk annyira délcegek. De, hogy visszakanyarodjak eredeti mondanivalómhoz, ez a poszt az őzhúsról szól.
Szöszke párja komoly sporthorgász, rangos versenyeken indult egykor és bizony számosat meg is nyert. Csaknem olyan súlyos eset, mint Benzin. Aztán egy ideje új izgalmakra vágyott, és elkezdett vadászni. Ez, meg hogy a sógora állatorvos azt eredményezte, hogy hamarosan jó eséllyel pályázhat egy kiadós köszvényre. Szöszke panaszkodott a napokban, hogy már nem fér el vadhústól a fagyasztóban. Ó, hát én egyből jelentkeztem, hogy ha ilyen problémája van, hozzám bátran fordulhat. Vasárnap épp az új kertszomszédnak segítettem (meginni két liter irsait), csörgött az okos a zsebemben, hogy rögvest indulnak a hússal, otthon vagyok-e. Elnavigáltam őket a kerthez. Két jókora fagyott húsdarabot hoztak. Egy egész combot, meg kétkilónyi lapockát. Ez utóbbiból főztem a hétvégén egy vörösboros pörköltet.
Hozzávalók:
- 2 kg őzlapocka
- sertészsír
- 4 közepes vöröshagyma
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 20 dkg lecsó
- babérlevél
- borókabogyó
- őrölt fekete bors
- őrölt köménymag
- száraz vörösbor (merlot)
A húst pénteken reggel elővettem, hogy mire hazaérjek, kiolvadjon. Persze, olvad a fenét, még áztattam langyos vízben másfél órát, mire lehetett kezdeni vele valamit. Addig megpucoltam a hagymát, meg mintát vettem a vörösborból, nehogy elrontsam az ételt valami ecetes lőrével. Leszedtem a húsról a faggyút és a hártyát, az inakat rajtahagytam, legyen egy kis kollagén benne a kocsonyás állag miatt.
2-3 centis kockákra vágtam.
Az apróra vágott hagymát zsíron megdinszteltem. A hozzávalókról készült képen ugyan két hagyma látszik, de amikor azt a kettőt felaprítottam, rájöttem, hogy két kiló húshoz az kevés lesz, ezért gyorsan pucoltam még kettőt.
A hagymához adtam a húst, és szépen körbepirítottam.
Mikor kezdett levet engedni, beletettem a pirospaprikát, összeforgattam és felöntöttem bő egy deci vörösborral.
Hozzáadtam a lecsót, a felszelt fokhagymát és a fűszereket. Megsóztam és lefedtem.
Innentől sétagalopp volt. Néha megkevertem, a són igazítottam kicsit, a vége felé egy kis vizet is öntöttem alá, mert a levét elfőtte, de még kemény volt. Közben kevertem egy jó adag nokedlitésztát, aztán kifőztem. Elbambultam nokedlifőzés közben, úgyhogy a hús kicsit rommá főtt. Ez legyen a legnagyobb bajom.
Fokhagymás-tejfölös uborkasalátát szántam mellé. Hazafelé a zöldségesnél 1280 forint volt egy kiló kígyóuborka. Egy kiló hús kijönne ennyiből. Vagy három kiló faros csirkecomb. Hát a nyavalyát. A kamra púpon van a tavaly eltett ecetes paprikával, pattintottam belőle mellé.
Jó lett. Omlós, ízes, szaftos. Meg persze rengeteg. Négy adag ment a fagyasztóba, jó lesz majd, mikor nem lesz érkezésem főzni. Összedobok mellé egy rapid tarhonyát, és megvan két napra az étel.
