Megihletett Kocsmagomba szarvasraguja , így legalább egy kalap alá tudtam venni a kicsi borjú- és a marhapofa alapanyagaimat ...
Szarvasom ugyan nem volt itthon, de viszont találtam a csodahüttőben borjúpofát a Metróból, és marhapofát a barátunktól, akinek dílere van.
Egyik sem volt túl sok. 7 adagot kell előállítanom, hogy minden gyerekünk és csatolt függeléke jóllakjon, meg a barátunk is megkóstolhassa.
- 50 dkg borjúpofa
- 50 dkg marhapofa
- 50 dkg marhalábszár (hasonló hús, higíthatom vele a pofát)
- 5 db közepes mogyoróhagyma (salotta)
- 2 nagyobb vereshagyma
- 1 szál sárgarépa
- 1 szál gyökér
- 1 fej fokhagyma
- 2 szép Palermo paprika
- 1 kisebb zöldpaprika
- 1 cső Anaheim paprika
- 1 tk feketebors
- 1 tk borókabogyó
- 12 szem szegfübors (hogy Waka se panaszkodjon)
- 10 babérlevél
- 1 tk őrölt kömény
- 4 ek kacsazsír
- 1 ek liszt
- 2 tk Sült-füstölt poblano (Ancho, Guajillo) paprika
- 1 tk Chipotle (füstölt jalapeno paprika)
- 2 tk paradicsompüré (kell az üveg a csiliknek :)
- 5 dl cabernet sauvignon vörösbor
- 10 reszelés gyömbér
- 1 tk pirospaprika (Farkas András féle)
- 1 kisujjnyi fahéjdarab
- 1 tk tőzegáfonya szósz
- só
- bors
Hosszabb az összetevők listája, mint az egész recept! A gömbölyű fűszereket mozsárban megtörtem. A salottát kicsit megaprítottam, de végül a fokhagymával és a vereshagymával együtt a késes aprítóban végezték. Az Anaheim paprikát kimagoztam, mert elég csípés jön a a csilikrémekből.
A babért összetépkedtem (én balga), a sárgarépát kis darabokra vágtam és egy liter vízzel, meg a megtört fűszerekkel felforraltam, és hagytam kihülni.
Találtam a polcon egy közepes tepsit, aminek jól záródó műanyag teteje van. Ebbe szórtam a hagymák harmadát, rájuk a hús szeletek felét, kicsit megszórtam a köménnyel, amire ment babérlevél. Ezt ismét hagymáztam, húsoztam, babéroztam stb...
Nyakonöntöttem a fűszeres langyos vízzel. Kapott fedőt, és ment a teraszra az indukciós mellé - ott most hidegebb van, mint a hűtőben.
Másnap este behoztam a marinált húst, és leszedtem róla a levet, meg a répát. Megszórtam a pici liszttel és jól összeráztam, hamár nem szárítottam le előtte papírtörlővel. Az öntöttvas fazekamban kacsazsírt forrósítottam, és adagonként körbepirítottam a húst.
A pácléhez reszeltem egy kis gyömbért (mert csak most jutott az eszembe). A lesült zsírba kanalaztam a paradicsompürét, meg a csilikrémeket. Ezt nagylángon karamellizáltam, majd felöntöttem a vörösborral.
Kicsit besürítettem, hogy az alkohol kimenjen belőle, majd beleöntöttem az egész páclevet. Utána küldtem a fahéjrudat és egy teáskanál pirospaprikát is.
Mivel Hálaadás napjára terveztem, kibontottam az utolsó Tőzegáfonya szósz konzervemet (hamár itt nem lehet friss cranberryt kapni - abból én finomabbat főzök).
Hamarjában abból is tettem egy kanálnyit a raguba - egy kis piros nem árt, mondja Ínyesmester:) Belekevertem a húsokat is. Felforraltam, majd eszembe jutott, hogy a paprikák és a gyökér kimaradt. Gyorsan azt is beleraktam, megkevertem, és pici lángra tettem, majd elmentem aludni.
Reggelre omlós, puha húsra ébredtem.
Jött a sziszifuszi munka: kiszedni a húst a léből, hogy azt krémesíthessem. Persze az összetépkedett babér mindenütt ott volt. A gyökeret meg a fahéjat gyorsan megtaláltam ... A letisztított levet botmixerrel símára kevertem.
Már csak a puliszka van hátra, amihez kellett:
- 20 dkg kukoricadara
- 6 dl tej
- 6 dl víz
- 1 tk só
- 5 dkg vaj
- 10 dkg brindza (juhtúró?)
- sok kenyérgőz
Persze a brindza lemaradt a képről, de már késő. A tejet és a vizet összekevertem, elkezdtem felforralni. Hozzáadtam a vajat is, majd szép apránként beleadagoltam a kukoricadarát. Már 80C és még mindig kevergetni kell, mert sehol semmi! Nos 95C-nál késznek nyilvánítottam - 35 perc folyamatos keverés után.
Kb. a felét kilapátoltam egy sütőpapírra, és elegyengettem. Ennek az egyik felére rávagdostam a brinzát - csak egy pici maradt meg. Beborítottam a maradék kásával a lapot, és megjelöltem a maradék brinzával, hogy merre van megtöltve. Félretettem kicsit kihülni, de utána felkockáztam.
Egy kanál vaj és egy kanál olivaolaj keverékén serpenyőben megpirítottam. Persze kiderült, hogy a két réteg nem ragadt össze, így amikor épp eszembe jutott, akkor szétválasztva pirultak. Időnként a brinzás is kettévált, de már csak a serpenyőben ...
Még aznap sütöttem 2 kenyeret is, amiből a kilósat még előző éjjel dagasztottam be, és a kamrában 12C fokon pihent (reggelre a háromszorosára nőtt) anélkül, hogy picit olajoztam vagy liszteztem volna a tetejét. Ez látszik is, ahogy szétrepedt süléskor. A kétkilósat meg rohamtempóban készítettem - az is elrepedt kicsit. Muszáj volt sietni vele, mert a gyerekek mindig elviszik a háromnegyedét, a kilósat meg még gyorsan át kellett vinnem a rendelőbe a kedvenc fizikósomnak :)
A tányérképre még várok, azt ugyanis nem készítettem a nagy rohanásban.
Meg is érkezett a fiamtól - mindjárt kettő is (a másik a nyitókép)!
A fogás fenomenális lett, a hús szétomlik az ember szájában, a szaftja nagyon ízes és a kukoricakása isteni kiegészítője, csak a gombát hiányolom belőle, dehát annak objektív akadálya van. Méltó javított kiadása az elrontott chili con carnénak!