Rossz híreket hoztunk ó nagy batyukám.
Megint a batyuval kísérleteztem. Igaz, elsőként gombócnak indult, aztán menet közben módosítani kellet a koncepción.
Ismét a töltelékkel variáltam. A darált hús sem volt rossz, de kicsit fujtós lett, valami szaftosabbra vágytam. A közelmúltban potom pénzért kínálták a városszéli ötbetűsben a csirkeszárnyat. Megmostam, megtisztogattam, a tövét és a közepét valamit a végeket külön-külön csomagokban lefagyasztottam. Ebből került most elő egy kilónyi, no meg a végek. Ez utóbbiból egy alaplevet terveztem főzni, amely a fagyasztóban várná a sorát, valami jóféle fogást gazdagítva. Ez sem éppen így lett. No, de vágjunk bele.

Hozzávalók:
- 1 kg csirkeszárnytő és közép
- 60 dkg liszt
- 12+8 dkg sertészsír
- 2,5 dkg élesztő
- 2 evőkanál + 1 teáskanál kristálycukor
- 1 egész tojás
- 2-3 dl tej
- só
- bors
- pirospaprika
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 friss csili

Első körben kicsontoztam a csirkeszárnyakat. Kezdetben nem tűnt egyszerűnek a mutatvány, de aztán a borotvaélesre fent Tramontina kiskéssel percek alatt megvoltam.

Itt jött a galiba. A csontokhoz hozzácsaptam a szárnyvégeket, hogy abból főzzem az alaplét, de igen keveselltem. Leugrottam a boltba valami dúsításért. Olyan szép csirkeláb jött velem szemben, hogy csak lestem. Vaskos, hófehér, hibátlan, sehol egy seb vagy forradás. Legott vettem is 60 dekát. (Később belegondolva, vehettem volna még belőle, jó lett volna máskor is.) Gyorsan összeszedtem még némi zöldséget, mivel az alapléhez csak minimális mennyiséggel számoltam, és főztem egy jó gazdag csirkelevest.

A kicsontozott szárnyakra reszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam, paprikáztam. Az egészet összeforgattam és másnapig a hűtőbe tettem.

Reggel egy tepsibe tettem egy jó kanál zsírt, rászeltem a vöröshagymát, elegyengettem rajta a szárnyakat és rájuk szórtam a felkarikázott csilit. Úgy okoskodtam, hogy a kelt tésztában a szárnyak nem biztos, hogy teljesen megsülnek. Mindenesetre nem akartam kockáztatni. Lángos tésztában, igen bő, forró olajban sütve nyilván más lenne a helyzet.

Előmelegített sütőben, fólia alatt 40 percig sütöttem, után levettem a fóliát és tíz perc alatt elpárologtattam a szaft nagy részét.

Míg a hús sült, összeállítottam a tésztát. Nem volt egy nagy durranás, pikk-pakk megvolt, utána félretettem egy órára kelni.

A tésztát két részre osztottam és kinyújtottam. Nagyjából tíz centis négyzetekre vágtam. A tésztára raktam egy-egy szárnyat, mellé kevés sült hagymát és csilit. Megpróbáltam gombócot formálni belőle, de tartottam tőle, hogy sülés közben kifolyik a szaft, úgyhogy hanyatt fordítottam a tésztákat.

40 perc kelés után tojássárgával kevert tejjel megkentem a batyukat és hármas fokozaton, 50 perc alatt megsütöttem.

Szép adag lett belőle, a levessel együtt éppen kitett egy kiadós étkezést.

Tanulva a múltkoriból, tejföllel tálaltam, de igazán nem szorult rá a kenésre.

Kiadós, kicsit munkás, de jóízű étel lett. Másnap, mikróban melegítve is finom volt. Most törhetem a fejem, mit lehetne még batyuba tölteni.