Besötétedett, én meg megéheztem. Nem főztem már vagy egy éve rántáslevest (alias köménymagleves), pedig anyósommal az volt mindig a kedvencünk. Senki más nem ette a családban, csak mi ketten!

Össze is szedtem a hozzávalókat, de kéne valami tartalmas is utána. A napokban vettem egy gyönyörű borjú diót, amit felszeleteltem, hogy lesz majd borjúbécsi belőle. Az apróbb darabokat viszont kiklopfoltam, kevés fűszerrel megszórtam, és hidegre tettem. Ezt most megsüthetem, igy egy kis sóba-vízbe krumplival: gyorsan elkészülő vacsora lesz belőle.

Egy nagyobb sütnivaló sárgakrumplit meghámoztam és felkockáztam. Sós vízben feltettem főni, hogy épp elkészül, mire megeszem a levest. A levesbe most egy tojást is tettem, kell a fehérje!

• 1 tk köménymag
• 1 fakanál szalonnazsír
• 1 ek liszt
• 1 mk pirospaprika
• 1 mk só

A köménymagot a sóval kipattogtattam egy literes jénaiban. Belekanalaztam a szalonnazsírt, hevítettem, míg picit füstölni kezdett. Ekkor beletettem a lisztet, amit kavargattam, hogy sötét rántás alapot kapjak. Ekkor hozzáadtam a pici pirospaprikát is.

Felöntöttem egy liter hideg vízzel, és kiforraltam a rántást. Isteni köménymag aroma lengte be a konyhát! Jó alaposan felkevertem a lét, hogy örvény alakuljon ki, és belecsurgattam a tojást. Kevergettem, míg a tojás megfőtt benne.

Mivel a leves még forró volt, gyorsan előkészítettem a húst.

Megkenegettem kis mustárral, ghít tettem egy serpenyőbe, és 6 perc alatt kisütöttem a teraszon.

A krumpli is megfőtt, lehet hát vacsorázni. A leves - mint mindig - csodás volt. Így tojással még jobban szeretem, mint magában, de hát ez már a dőzsölés esete!

A tányéromra tettem két szelet húst, szűrőkanállal mertem kis krumplit, amire vajdarabkákat szórtam (én még a vajhoz is vajat eszem!). A gyorsan elolvadó vajat összetörtem a krumplival, kvázi krumplipürének.

Parádés vacsora kevesebb, mint 30 perc alatt - igaz, csak egy főre készült!