Idén is vetettem egy sor mangoldot. Fele a hagyományosabb kinézetű sima zöld változat, fele - mert azért nem bírtam magammal - saját szedésű magból, színes szárú. Elég korán a földbe került a mag, öntözni is tudtam, szépen megnőtt, májusban már lehetett szedni belőle.

Érdekes módon azonban mindkét fajta elkezdett felmagzani. Korábban ez legfeljebb a színesekre volt jellemző, most azonban kivétel nélkül rákezdtek. Nagy gondot persze nem okozott, lenyisszantottam a szárat, a tövéről meg nő az új levél. Volt aztán minden, főleg "spenótfőzelék", került párolt zöldségbe, még egy levest is főztem. A töltikének azért nem álltam neki.
Itt volt az ideje, hogy valami új fogást készítsek belőle, főleg, hogy mostanában megint elég sok húst ettem. Az egyszer már elkészített empanadas jó kiindulási alap volt, de most más formát adtam neki. Eredetileg - az empanadashoz hasonlóan - rikottával akartam készíteni, de mostanában sehol nem kapok. Elmentem pár multi boltjába, végül a csarnokban a tejboltban találtam, 800 forint volt fél kiló. - A túrót - gondoltam -, akkor inkább túrót használok. És lőn.

Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg búzafinomliszt
- 10 dkg sertészsír
- 1 teáskanál só
- 1 tasak sütőpor
- 2 egész tojás
- 180 g tejföl

A szokásos pitetésztát használtam, de kevesebb cukorral és több sóval. Teljesen azért nem akartam kihagyni a cukrot, úgy gondoltam, a kissé édeskés tészta izgalmas kontrasztot alkot majd a sós-fűszeres töltelékkel.

A töltelékhez:
- 90 dkg tisztított mangold
- 90 dkg tehéntúró
- 2 dl habtejszín
- 15 dkg füstölt szalonna
- 15 dkg kemény sajt (pecorino romano volt jelen esetben)
- 2 egész tojás
- só
- őrölt fekete bors

A megmosott levelekből kivágtam az ereket, majd felcsíkoztam.

Az apróra vágott szalonna zsírját kisütöttem, a pörcöt kiszedtem és a villával összetört túróhoz kevertem. A túrót ekkor meg is sóztam. A későbbiekben elég sok só került még a töltelékbe, de a végeredmény igazolta, hogy szükség volt rá.

A visszamaradt zsíron megfuttattam a felaprított fokhagymát, majd apránként beletettem a lábosba a mangoldot és megfonnyasztottam. Nem úgy nézett ki az elején, hogy bele fog férni, de aztán nem volt vele gond. Sózta és borsoztam.

Mikor a mangold összeesett, felöntöttem a tejszínnel és fedő alatt félpuhára pároltam.

Langyosra hűtöttem a mangoldot és hozzákevertem a szalonnás túrót. A felvert tojásokat is belekevertem, hogy összefogja kicsit a tölteléket.

A hozzávalókból lágy tésztát gyúrtam és 40-60 % arányban kettéosztottam. A nagyobbik darab került a tepsi aljára úgy, hogy egy 3 centis peremet hagytam neki.

Belesimítottam a tölteléket, majd a tetejére reszeltem a pecorino sajtot. Eredetileg még 20 deka trappistát is szántam a pitébe, de azt már túlzásnak éreztem, nem került bele.

A maradék tésztát a tetejére egyengettem, szúrtam rá pár lyukat, hogy a gőz távozhasson.

Hármas fokozaton egy és egy negyed órát sütöttem. Kellett neki a viszonylag hosszú sütési idő a vastag töltelék miatt.

Hagytam meghűlni, aztán felkockáztam.

A sokféle ízesítőnek köszönhetően igen finom lett, a mangold csak afféle vitaminforrásként szerepelt benne. Jó szaftos volt, szépen egyben maradt, nem volt szétesős. Ez is megvolt, lehet agyalni egy újabb felhasználási módon. Mangold végül is van bőven.