Mint az már nyilván köztudomású, lusta vagyok, mi több, a műfaj fekete öves bajnoka.
De hát enni kell, ahhoz meg nem árt, ha néhanapján főz az ember. Igyekszem hát minél kevesebb munkával megteremteni az asztalra valót. Legutóbb egy kis rakott krumplit kívántam meg. Míg ügyködtem, eszembe jutott édesanyám, ahogy végtelen türelemmel szelte a kedvenc kiskésével egyforma vastagra a héjában főtt krumplit, rakta precízen sorba az edénybe, aztán a tojással és a kolbásszal is hasonló gonddal járt el. Ez utóbbi felszeletelése ugyan az én dolgom volt, főleg az utolsó években, de az összeállítás az ő reszortja volt.
Nekiláttam, ripsz-ropsz összedobtam a rakott krumplit, még egészen jó is lett.
Hozzávalók:
- krumpli
- tojás
- kolbász
- só
- sertészsír
A tojásokat előző nap elővettem a hűtőből, hogy ne repedjenek meg, mikor főzni kezdem. Aztán megfőztem. Nem is repedt meg egy sem.
A krumplit hajában megfőztem. Hideg vízzel lehűtöttem és meghámoztam. Idén átkozott férges lett a krumpli, egy egyszerű pucolásból pillanatok alatt zöldségszobrászat lesz.
Felszeltem a lecsókolbászt és kevés füstöltet is.
A kockareszelő durvábbik oldalán a kizsírozott tepsibe reszeltem a krumpli (mint kiderült, a kisebbik) felét.
Kolbász, tojás, maradék krumpli. A tetejére hirtelen ötlettől vezérelve - a korábban már említett John Per-féle burgonyafűszer által ihletett - saját készítésű fűszerkeveréket szórtam, végül vastagon megkentem tejföllel.
Megsütöttem.
Volt egy kis maradék csalamádé a múltkori céges buliból, az éppen jól jött hozzá.
A hamar munka ellenére nem volt rossz, sőt, az aljára jó kis ropogós kéreg sült, a fűszerkeverék meg adott neki némi különleges ízt.
Le is írom a keverék alkotóit:
- Curry
- Kurkuma
- Oregánó
- Rozmaring
- Mustármag
- Édes paprika
- Színes bors
- Szerecsendió
- Izsóp
Az arányokat nem tudnám megmondani, olyan gondolomformán raktam hozzá mindenből.
