Van úgy, hogy egyszercsak rámjön a leves-ehetnék. Hogy pontosabb legyek, ez nagyon gyakran, majdnem napi szinten fordul elő.
Feleségem se különb, ezért rengeteg levest eszünk, mert az jó. Igenám, de a változatosságra törekszünk, így készült el ez a gazdag zöldségleves.
Szokásomhoz híven kutakodtam a hűtőben, miket készítsek elő a leveshez. Nem kell panaszkodni, hosszú a lista:
- 1 sárgarépa
- 2 gyökér a petrezselyemlevéllel együtt
- 1 zellerlevél
- 1/2 karaláb
- 1/8 zellergumó
- 15 szál túlérett zöldbab
- 1/2 vereshagyma
- 1 zöldpaprika
- 1 pici paradicsom
- 1/4 l zöldspárga alaplé
- 1/2 l borjúalaplé
- 1 hüvelyknyi gyömbér
- 1 girizd fokhagyma
- 1 körömnyi szerecsendióvirág
- 1 ek vaj
- 1 pirinyó lestyánlevél
- 1 szem fekete kardamom
- 1 kk cukor
- só, bors
A gyömbért kettévágtam, majd a lestyánnal, szerecsendióvirággal, fokhagymával, 4 szem feketeborssal és a kardamommal egy teatojásba tettem. Jutott még bele a felvágott paradicsom is. A kanálnyi vajat a tottyos lábaskába tettem (2,5 liter - elég lesz nekünk). A gyökeret meghámoztam és bohócsipka formára vágtam. A levélzöldségeket pedig beáztattam a lavórban, hogy ne maradjon rajtuk homok a kertből.
 |
 |
 |
 |
A hagymából végül csak a felét használtam fel. A karalábot kockákra aprítottam, a zellerszeletet csak négybe vágtam (így könnyebb lesz megkülönböztetni őket a levesben, mert csak én eszem). A zöldbab csak az íze miatt ment a levesbe, ezért összekötöztem, mint ahogy a leveles zöldeket is. A sárgarépát is felvágtam negyedkarikákra, és egy tálba tettem mindezt. Rá is borítottam a sistergő vajra és megszórtam egy kávéskanál cukorral (nem, nem tévedés!) ami picit karamellizálódott is a vajon. Ezután meg is sóztam, most már engedhet levet a zöldség.
 |
 |
 |
 |
Egy pár percig pirítottam mindezt nagylángon, majd hozzáadtam az alaplésürítményeket (én azt mindig besürítve fagyasztom le, minek hűtsek vizet felelegesen). Belement még a teatojás a fűszerekkel is. Tetejére a leveles zöldség és végül két liter víz.
 |
 |
 |
 |
Lehet, hogy soknak tűnik, de másfél óra - nagyon kis teljesítményre állítva - kellett, hogy a végleges ízeket kinyerjem. Egyszer kellett kis vizet utántölteni, mert azért párolgott ám.
Kicsit még pihentettem, a hínárt kivettem, mielőtt tálaltam magunknak, a hagyma az én tányéromban landolt.
A zöldbab valóban szálkás volt, de az íze azért belekerült. A spárgaalaplé pedig remekül hozta a spárga ízét így ősszel!
Ebédre, meg aztán vacsorára (kis csilivel megbolondítva) meg is ettük ketten az egészet - más nem is kellett (nekem).
