Vagyis 80-90C fok körüli hőmérsékleten lassan, zsírban sütve elkészített kacsacomb. Magam részéről bármikor hajlandó lennék kacsa vagy libacombot enni. Valamiért ezek a viziszárnyasok a sok evezéstől igencsak izletes combokat fejlesztettek ki maguknak...

A Metro áruházban csaptam le 6 combra, hogy az pont jó lesz Gárdonyban a barátainkkal. Azután többetek riogatott, hogy nem lesz elég, de ami késő, az késő! A combok és a háj már itthon vannak, még ma este el kell készítenem, mert holnap Ráckevére megyünk utcatalálkozóra.

Gyorsan össze is szedtem az anyagokat, hogy feltehessem a tűzre:

• 6 hízott kacsacomb
• 1,6 kg kacsa testháj
• 2 nagyobb vereshagyma
• 3 ek kakukkfü
• 30 tekerés feketebors
• durvaszemü só
• világos és barna sörök
• öntöttvas kacsasütő edény

A combokat kitokoztam (nagyon tiszták voltak, két tokot találtam összesen). A bőrét bevagdostam, hogy be tudjam dörzsölni a fűszereket a húsba. Először liberálisan sóztam, majd jött 15 tekerés só, amit a kakukkfü követett. Ezeket beledörzsöltem, majd megfordítva a másik oldalukkal is ugyanígy jártam el. Végül egy tálba szuszakoltam, amit egy tányérral lenyomattam. Van néhány órája, hogy pácolódjék.

A kacsasütőnek az alját kis kacsazsírral kikentem, hogy a hagyma ne ragadjon le (nem szokott amúgy). A két hagymát felkarikáztam vastagabbra, és megágyaztam vele a kacsacomboknak. Hirtelen felindulásből megfeleztem a Pilsner Urquel sörömet a hagymákkal.

A hájat megmostam, feldaraboltam olyan ahogy sikerül méretre, és egy deci vízzel beletettem a tottyos fazekamba. Ment a teraszra az indukciósra. Míg ez rotyogott, a kacsacomboknak forró serpenyőben kérget pirítottam. Ahogy ezzel végeztem, a háj is keverést igényelt, de még volt zsír a darabkákban.

A kérgesített kacsacombokat elhelyeztem a hagymaágyon, amivel együtt a fűszeres kisült zsírját is ráöntöttem. Aztán gondoltam, hogy a combok szomjasak lehetnek a pirítástól, és egy keveset kaptak a barnasörömből is (ez azért nem egy Pilsner). Elég sok zsír kisült a combokból: ez tényleg hízott kacsa volt.

A háj is kisült, sikerült még időben elkapni, hogy ne égjen meg a tepertő. A zsírt leszűrtem, a tepertőt meg elkezdtem csipegetni.

Felöntöttem a combokat annyi zsírral, hogy éppen ellepje.

A maradék kacsazsír pont megtöltött egy hétdecis üveget (csalok, mert maradt még zsír, de az ment a kacsára).

A kacsasütő lábast kivittem a teraszra a rezsóra. Beállítottam 80C fokra a rezsót (amit párszor ellenőriztem, de elég jól tartotta), feltekertem az óráját 3 órára (többet nem lehet beállítani), lezártam a klaviatúrát, és hagytam dolgozni.

Az üvegnyi kacsazsírt lehűtöttem, majd beraktam a spájzba: megint van zsírom egy ideig a főzéshez.

Lefekvés előtt még adtam 2 órát a kacsának, aztán magára hagytam, csak nem fog félni a teraszon éjjel ... Reggel mindenestül betettem a kamrába, mert csak másnap megyünk Gárdonyba. Mivel a zsírt és a kacsát nem bolygattam, az nyugodtan eláll pár napot a zsír alatt.

Másnap reggel azután kiszedtem a combokat egy lezárható jénaiba, hogy ki ne lötyögjön az úton a leve.

A hagymás zsírt felforrósítottam, és leszűrtem. Megtöltöttem egy másik hétdecis üveget a fűszeres zsírral, a maradékot pedig a kacsára tettem. A hagymás szaftot is! Így felszerelkezve neki is vágtunk Gárdonynak, hogy majd ott betesszük a hűtőbe - mostanra halászlét igértek :)

Innentől már csak egy mobiltelefon volt fényképezni, ami azért nem egy Carl Zeiss lencse :( Ebédre nem volt halászlé, így bedobtuk a kacsacombot. Pont hatan voltunk: meglátjuk, ki marad éhes. A háziasszonynak volt újkrumplija, mondtam neki, hogy a legegyszerűbb köret az lenne, ha a kacsáról leszedett hagymás szaftban pirítaná meg a feldarabolt krumplit. Még ilyet nem csinált, de bevállalta az ötletet. Míg a krumpli pirulgatott, a combokat serpenyőben zsíron ropogósra sütöttem (a konfitálás csak puhítja a húst, bőrt). Szépen egyszerre elkészült minden.

A horgász barátom pedig főzött egy tojáslevest buggyantott tojással, ami nagyon finom volt!

A kacsa és a krumpli is első osztályú lett, és senki sem siránkozott, hogy éhen maradt volna ...