Nagyon szép kacsaszárnytövet kaptam, meg volt egy kiló kacsaháj is: ezek kéz a kézben várják, hogy megsüssem őket.
A körettel gondban voltam, de eszembe jutott Bódi Margó krumpligancája (hívják még gánicának, dödöllének, cinkének vagy pipicének is) . Azt már rég ki akartam próbálni, soha nem is ettem még!
Nagyon kevés dolog kell hozzá:
- 4 hízott kacsaszárnytő
- 6-8 ek kacsazsír (a hájból a többi ment egy májhoz)
- 3 nagy fej vereshagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1 nagy krumpli (kb 30 dkg)
- 15 dkg liszt
- 1 dl pecsenyeszaft
- 1 doboz sör
- só, bors, kakukkfü
A krumplit meghámoztam, kis kockákra vágtam és annyi vízben, amennyi ellepi, feltettem főzni egy teáskanál só társaságában. A szárnytövekről levagdostam a hájas lebernyegeket, amit serpenyőben kisütöttem tepertőnek. A húst besóztam, borsoztam, megszórtam kakukkfüvel. Két hagymát öreg darabokra vagdostam, és feltettem a kisült zsírba párolódni.
A megfőtt krumplit krumplitörővel pürévé paszíroztam. Hozzáadtam a lisztet és kemény munkával összedolgoztam a tűz felett. Sűrű tésztaszerűséget kaptam. Ezt a tésztát folpackba csomagoltam, és betettem a hűtőbe lehülni.
Ideje volt a dinsztelt hagymához hozzáadni a fokhagymát is. Pár percig még forgattam a láng felett, de amikor már szép üveges volt, késznek itéltem, és félretettem egy kisebb edényben.
A hagyma maradékát, a fűszerrel pácolt szárnytöveket, egy girizd fokhagymát, egy aprított szál újhagymaszárat, egy kis tálka pecsenyeszaftot és egy doboz sört készítettem elő.
A tottyos fazékba ment a kisült zsír nagyja, meg valamennyi még a testhájból. Ebben a zsírban kettesével körbesütöttem a szárnytöveket, és tányérra tettem.
A zsírba beleöntöttem a hagymaféleségeket, kicsit dinszteltem rajtuk, majd ráhelyeztem a megpirult szárnytöveket. Ezt felöntöttem sörrel, és elkezdtem párolni fedő alatt. Azután eszembe jutott a pecsenyeszaft is, azt is hozzáadtam. Addig pároltam, míg zsírjára sült, ami kb 80 percig tartott.
Egy nagy üvegtepsit kikentem a lábasból kivett zsírral, majd két evőkanállal, amit a zsírban mártogattam, gombócokat formáztam a tepsibe.
Szépen elrendeztem a tepsiben a gombócokat. Közéjük dugdostam a feldarabolt kacsaszárnytöveket, és szűrőlapáttal kiszedtem a zsírból a hagymát, amit elosztottam a tepsiben. Az első, serpenyőben dinsztelt hagymát tettem az egész tetejére.
Ekkor befutott a barátunk, akinek gombadílere van, hogy itt van Németországból a gyerekkori cseregyereke a családjával. Így azután a kezébe nyomtam a tepsit, hogy süsd át 200 fokon pirosra - ilyet úgysem ettek még. Csak annyit kértem, hogy fotózza le. Sajnos a tepsim nem fért be a sütőjébe, ezért át kellett pakolnia egy kisebbe. Ez a nyitókép...
Sajnos továbbra sem tudom, milyen étel a krumpliganca, de legalább elkészíteni már sikerül. Állítólag nagy sikere volt az ételnek, egyszer majd megfőzöm magunknak is :)