Húsra éheztem! Keresgélve a csodahüttőben találtam 4 csontnyi húsos oldalast felvágva. Feleségem vehette, mert azt a boltláncot én nagyon ritkán látogatom. Node baj nincs, mert szép vastag darabok, biztos jót lehet belőle alkotni. Volt hozzá remek kelkáposztafőzelék is.

Az első darab egy étkezésre kielégítő volt. A másnapi darab a hideg oldalasból: pecsenyezsíros kenyeret ettem. Harmadnapra pedig "rilette"-et (húskrémet) készítettem belőle. Az még jutott negyednapra is. Alapvető elkészítésének egy fedeles öntöttvas lábast választottam. Ez már máskor is bevált. Gondoltam, hogy megpirítom zsíron, majd sok hagymával és egy kis borral ágyat készítek neki, amiben pecsenyeszaftig lepárolom.

 Összeszedtem a hozzávalókat:

• 4 sertésoldalas darab csonttal (kb 60 dkg)
• 1 1/2 vereshagyma
• 3 duci girizd fokhagyma
• 3/4 dl száraz fehérbor
• 2 fakanálnyi sertészsír
• 1 tk kakukkfü
• 1 tk majoranna
• 1 tk őrölt kömény
• 12 tekerés őrölt bors
• 12 tekerés őrölt só (minek a sót darálni?)

A fűszerekkel liberálisan bedörgöltem az oldalas darabokat, amiben segített az elsőre besózás, mert megnedvesítette  felületet. A zsírt felforrósítottam a lábasban sercegősre. Az oldalasokat kettesével körbepirítottam a forró zsíron (így nem ereszt levet!), és félretettem.

A hagymákat laskára vágtam, még egy szál újhagymát is hozzákarikáztam. A fokhagymát elég nagy darabokra vágtam, így kevésbé ég meg. Ez ment a zsírba, ahol átlátszóra dinszteltem. Beleszuszakoltam a félretett oldalasokat, és beleöntöttem a pohárka bort.

Fedővel letakarva pároltam, ellenőrizve, hogy legyen alatta folyadék. Egy órát csendben mocorgott. Ekkor levettem a fedőt, és tizenöt perc alatt majdnem zsírjára lesütöttem.

Gyorsan ki is tálaltam magamnak az elsőt egy tányér kelkáposztával (nyitókép). Fel is kockáztam a káposztába, és csudásan belaktam vele.

A kanálképet nem akartam címlapfotónak feltenni, pedig olyan étvágygerjesztő (nekem) :)

Másnap reggel egy pecsenyezsírban kihűlt szépség fogadott a hűtőben. Nem álltam meg, és kenyeret kentem a pecsenyezsírral, rávágtam a második húst, és megreggeliztem.

Este ismét találkoztam a maradékkal, amikor eszembe jutott, hogy miért ne készítenék rilettet a két maradékból, olyat még úgysem alkottam. Lefaragtam a csontokról a húst, és apróra vagdostam egy deszkán. A lábasban lévő hagymás pecsenyezsírt villával összetörtem. Hozzáadtam a feldarabolt húst, és legjobb tudásom szerint homogenizáltam a zsírral. Nem használtam hozzá semmilyen gépet, mert féltem, hogy pépesíti.

Egy szép piros tálkába kanalaztam, amit azután kaliforniai paprikával díszítettem, mert annak a színe passzolt a tálkához.

Beküldtem a hűtőbe, hogy kicsit megmerevedjen. Reggelire aludtejjel ettem a húskrémes kenyeret.

A negyedik nap végére el is fogyott az egész.

Cserébe még a kis meggyfám is kivirágzott.

Remek döntés volt ennyiféle ételt készíteni egy picike oldalasból. Gondolom megérdemelte a sokoldalú jelzőt...