Régóta ismerem, de máig nem jutottam dűlőre, hogy egy vagy két "C" a bucco :) Mindkét formájával találkoztam olasz recepteknél is. Most legyen inkább egy c. Belefutottam a madarasban ebbe a két nyönyörű példányba, amit nem tudtam otthagyni! Gazdagította a csodahüttő tárházát.

Nincs itthon a macska, akkor most elhasználom erre a fantasztikus ételre. Legyen most milánói, toszkánait már készítettem. Az alapvető különbség a bor színében, valamit a köretben van. Ezt most egy finom rizottóval készítettem - hamár dőzs van!

Először is a húshoz valókat szedtem össze:

• 2 szép Angus marhalábszár (hamár borjú nincs)
• 3 dl félszáraz fehérbor
• 5 dl borjú alaplé (kivonatos formában a csodahüttőből)
• 2 paradicsom
• 1 vereshagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 3 szárzeller szár
• 2 csiperkegomba
• 10g szárított vargánya
• 2 girizd fokhagyma
• 4 dkg vaj
• 4 ek olivaolaj
• 1 ek liszt
• só, bors, kakukkfü, bazsalikom, babér, rozmaring

A húst megsóztam, borsoztam és pirinyó lisztet hintettem rá. Öntöttvas serpenyőben felhevítettem az olivát a vajjal, amiben átpirítottam a két szeletet. Mindkét oldalát kicsit megkapattam.

Ezalatt a zöldségeket felaprítottam centis (vagy kisebb) kockákra.

Az alaplé kockát forró vízben kiolvasztottam, a vargányát is forró vizben rehidráltam. A húsokat kivettem a serpenyőből, amibe további vajdarabokat dobtam.

Az aprított zöldséget a forró vajra szórtam, és párolgattam. Eközben felkockáztam a paradicsomot, ami mellé még egy kis paradicsompürét is odakészítettem (de azt végül nem használtam). Fűszernek pár babért, 2 bazsalikomágat és két pici rozmaringágat vettem még elő. A megpárolódott zöldségekhez adtam a beáztatott vargányát, de az áztatólevet félretettem. A végén belekevertem a paradicsomot és a fűszereket is.

Felöntöttem a serpenyőt az alaplével, belerejtettem a húsokat, és kislángra (fedő alatt) beküldtem a sütőbe bő két órára.

Amig ez párolódott a sütőben, nekiáltam a rizottónak:

• 20 dkg Arborio rizs
• 5 dl alaplé
• 2 dl tejszín
• 5+5 dkg vaj
• 1 vereshagyma
• 5 dkg parmezán jellegű sajt (Káptalantótiból)
• 1 csipet sáfrány
• 1,5 dl félszáraz fehérbor
• a vargánya áztatóleve
• só, bors

Mivel ki kellett mérnem a rizst, pohárba öntöttem (így legyen a lottón ötösöm). A 5 deka vajon megdinszteltem a hagymát, lereszeltem a sajtot (meg a hüvelyujjamat, mert nem használtam a védőkeretet a reszelőhöz, a Microplane viszont nagyon éles). Amikor már volt pár szem pirultabb hagyma a serpenyőben, beleborítottam a rizst.

A megpirított rizst megkínáltam a borral, és lassan kevertem, míg mind megitta. A sáfrányt összemorzsoltam a mozsárban, és felöntöttem egy kis vízzel. Olyan szép lett a szín, hogy még a fényképezőgép se tudott rá fókuszálni ...

A rizst forró alaplével kanalanként felöntöttem, és főztem. Arra vigyáztam csak, hogy le ne piruljon: ekkor már csak főzni kell! Menet közben hozzáadtam a sáfránylevet és a gomba áztatólevét is.

Fényesítettem egy kis vajjal. Beleöntöttem a reszelt sajtot, meg a tejszínt, és összerottyantottam igazi krémes rizottónak.

Ezt muszáj volt megkóstolni:

Végül a gremolátát kellett elkészíteni, amit most citromhéjból, mandarinhéjból és kis petrezselyemből kevertem. A héjakat lereszeltem, a levelet felaprítottam. A menet közben elkészült húsból egyet kitettem magamnak, és szórtam rá gremolátát. Azért meg is terítettem :)

Nekiláttam a falatozásnak. Persze mindjárt kiütöttem a velőt a csontból (amit elegánsabb családokban ezüst csontkanállal kapirgálnak ki, ami úgy néz ki, mintha egy félbevágott, 1 centi átmérőjű csövet tennének a nyél végére).

A körettel, pici velővel és a hússal egy falatnyi adagot bekaptam.

Tanulság is volt:

A mandarinhéj NEM JÓ ÖTLET! Keserű, mint az epe :( Legfeljebb narancshéjat szabad használni.