Akármelyik boltot néztem az USA-ban, nem találtam gesztenyepürét. Se cukrozottat, se semmilyet. Még az Aldiban se! Lett egy Aldink, ami minõségében a legvacakabb CBA-t is alulmúlja. Így aztán csempészni kellet a nagylyánynak az otthoni lefagyasztott téglákból.
Gyerekkoromban nem volt elõregyártott krém, házilag kellett készíteni. Én jól kibírtam nélküle is, de gondoltam, megmutatom nekik, hogyan kell gesztenyébõl gesztenyepürét készíteni, ha netán kedve támad rá.
Vettem is egy kupac gyönyörû gesztenyét, meg felfrissítettem az emlékezetemet a webrõl. Azért voltak olyan nyakatekert ötletek is, amitõl lábrázást kaptam. Kell hozzá:
- 75 dkg szép gesztenye (ebbõl kb 50 deka lesz a hámozás után)
- 15 dkg cukor
- 1,2 dl víz
- 6 dkg vaj
- 1 dl tejszín
- 3 ek vaníliakivonat
- habtejszín a habhoz
- 1-2 ek rum
A gesztenyét megmostam, majd kétszeres mennyiségû vízben feltettem fõni. Amíg az rotyogott, a cukorból és a vízbõl szirupot fõztem. A gesztenyét két óra lassú fõzés után hagytam picit kihülni, hogy ne égesse le a kezemet.
Egy deszkán, éles késsel félbevágtam a gesztenyéket. Aminek gyanús volt a színe belül (barna?), azokat kidobtam. A többibõl viszont egyszerûen kifacsartam a megfõtt gesztenyét. Minden receptben jajgatnak, hogy milyen pepecs munka lehámozni - hát én nem hámoztam, hanem ahogy kiskoromban is tettem, kinyomtam a belét. Késes aprítóval apróra daráltam, majd egy tálba borítottam az egészet. A sziruphoz (az is kihült addigra) hozzáadtam a vaníliát.
Felolvasztottam a vajat a szirupban, majd hozzáöntöttem a tejszínt is. A keveréket ezután hozzáadtam a gesztenyedarálékhoz. Beraktam a hûtõbe, hogy megszilárduljon.
A kis naív! Hát persze, hogy sok volt a folyadék a gesztenyéhez! Elmentem hát még venni, de amilyen mázlim volt találtam olyan boltot, ahol már megfõzve és lehámozva is lehetett kapni! Nem meglepõ, hiszen ilyentájt a pulyka töltelékéhez adnak gesztenyét. Nem is fõztem meg, amit vettem, hanem a kész pucolt gesztenyét daráltam csak össze. Belekevertem a még híg pürébe. Elszaladtam rumot venni, mert itt nem volt a lakásban. Belekevertem, újra behûtöttem, majd vártam, hogy a nagylyány hazajöjjön - akkor majd felverem a tejszínt.
Észre se vettem, máris kipakolt magának egy tálkányit, amire egy rakat porcukrot szórt, és már lapátolta is befelé tejszínhab nélkül. A maradékot jégkockatálban lefagyasztotta a szükösebb esztendõkre. Reklamált, hogy szemcsés a püré - a gyári sokkal simább volt. Javasoltam, hogy majd turmixgében vagy botmixerrel krémesítse magának.
Azért vettem neki ilyen fõtt, hámozott gesztenyét két további adagot, hogy más évszakban is tudjon magának keverni, ha kell. (A teszínt meg megittam két reggelire. :)