Ez már a második alkalom, hogy dínót kell készíteni szülinapra! Nem kérdõjeleztük meg a rendelést, hisz ez speciális alkalom, csak a szakácskönyv nincs már meg, amibõl az elõzõ készült.
Sebaj, Gugli a barátunk! Persze azonnal találtunk szabásmintákat - kb százhuszonhétezerkétszázat!!! Szerencsére csak egy kellett, amit kinyomtattam feleségemnek.
A torta alapja egy közönséges piskóta, amit hosszúkás tepsiben sütött. Míg sült, kikevert két csomag gesztenyepürét tejszínnel, vaníliával, valamint felvert 3 deci tejszínt kemény habbá.
Amint kisült a piskóta, méretarányosan kivágta a szabásmintát mindenféle papírokból :) Tanácsomra elõbb felszelte a piskótát három lapra és megtöltötte a krémmel, mert akkor kevésbé esik szét a formázáskor.
A szabásmintát rátette a tetejére. Kicsit adjusztálni kellett a mintát, mert nem fért volna el a legnagyobb deszkánkon sem, majd körbevágta. Nagyon kevés esett le a tésztából :((((
A kivágott tésztákat az eltervezett minta szerint elhelyezte a deszkán.
A maradék gesztenyekrémmel bevakolta, mint jó kõmûves.
Marcipánba kevert zöld ételfestéket (miért zöld egy dinoszaurusz???), amit azután két folpack között milliméter vékonyra kinyújtott.
Ezzel a marcipánnal takarta le a tortát, amit szépen el is igazított rajta.
Jõtt a díszítési fázis. Ez egy pöttyös dínó volt, de azért sok-sok pikkelye is akadt.
A végeredményt a nyitóképen láthatjátok. Fogyasztása elõtt alaposan belakott a család. A tüzijátékot pedig nem a tortába, hanem egy almába tette a feleségem.
A marcipántól eltekintve nekem nagyon izlett!