Ez már a második alkalom, hogy dínót kell készíteni szülinapra! Nem kérdõjeleztük meg a rendelést, hisz ez speciális alkalom, csak a szakácskönyv nincs már meg, amibõl az elõzõ készült.

Sebaj, Gugli a barátunk! Persze azonnal találtunk szabásmintákat - kb százhuszonhétezerkétszázat!!! Szerencsére csak egy kellett, amit kinyomtattam feleségemnek.

A torta alapja egy közönséges piskóta, amit hosszúkás tepsiben sütött. Míg sült, kikevert két csomag gesztenyepürét tejszínnel, vaníliával, valamint felvert 3 deci tejszínt kemény habbá.

Amint kisült a piskóta, méretarányosan kivágta a szabásmintát mindenféle papírokból :) Tanácsomra elõbb felszelte a piskótát három lapra és megtöltötte a krémmel, mert akkor kevésbé esik szét a formázáskor.

A szabásmintát rátette a tetejére. Kicsit adjusztálni kellett a mintát, mert nem fért volna el a legnagyobb deszkánkon sem, majd körbevágta. Nagyon kevés esett le a tésztából :((((

A kivágott tésztákat az eltervezett minta szerint elhelyezte a deszkán.

A maradék gesztenyekrémmel bevakolta, mint jó kõmûves.

Marcipánba kevert zöld ételfestéket (miért zöld egy dinoszaurusz???), amit azután két folpack között milliméter vékonyra kinyújtott.

Ezzel a marcipánnal takarta le a tortát, amit szépen el is igazított rajta.

Jõtt a díszítési fázis. Ez egy pöttyös dínó volt, de azért sok-sok pikkelye is akadt.

A végeredményt a nyitóképen láthatjátok. Fogyasztása elõtt alaposan belakott a család. A tüzijátékot pedig nem a tortába, hanem egy almába tette a feleségem.

A marcipántól eltekintve nekem nagyon izlett!