Látszik, hogy itt az õsz: elkezdtünk leveseket fõzni. Most egy sima zöldséglevesre fájdult meg a fogam.
A kertbõl nem sokat tudok összeszedni, mert valahogy nem nõnek meg a hozzávalók nálam.
Azért volt három kivétel is:
- 2 gyökér
- 2 sárgarépa
- 1/2 karalábé
- 1 ezüsthagyma
- 1 kelkáposztalevél
- 2 kis szárzeller
- 2 ek vaj
- 7 dl alaplé (sürítve a csodahüttõbõl)
- 1 újhagyma a kertbõl
- 1 paradicsom szintén a kertbõl
- kis csokor petrezselyemlevél a kertbõl
- só
Zellerem nem volt itthon, felszedni még nem akarom a kertbõl, de volt az a pár szálzeller, az elég is lesz. Az összes zöldséget meghámoztam (mondjuk a kelkáposztalevelet nem), feldaraboltam. Egy fazékban felforrósítottam a vajat, majd beledobáltam a zöldségeket és pirítottam kicsit. A pirítás végén még az alaplevet is hozzáadtam, hogy felolvadjon.
Ezután megsóztam, majd felöntöttem félig vízzel, hozzáadtam a kellevélbe csomagolt petrezselymet és újhagymát.
Teljesen feltöltöttem, majd szép csendesen fõztem, mig a gyökerek megpuhultak. Kicsit nem figyeltem oda, és feleségem beleborított egy negyed kilónyi párolt zöldbabot ...
![]() |
![]() |
Az újhagyma szárát nem fõztem bele, azt felkarikáztam friss levesbetétnek. Fel is tálaltam magamnak.
Kicsit csalódtam, mert a zöldbab felborította az elképzelt ízvilágot és még ráadásul túl puha is volt :( Szerintem Waka is felpanaszolná, hogy semmi tészta nincs benne.
Sebaj, több is veszett Mohácsnál. Azért mind megettük!