Feleségem szólt, hogy van egy darab szép, világos disznómáj az õ hûtõjében. Ki is tette kiolvadni még reggel, hogy majd készítsem el resztelt májnak, mert van sok hagyma itthon. Nos ... a világostól elég messze volt. Viszont az az elvem, hogy az én hibámból más is tanulhat - nem csak tökéletes ételt posztolok.

Ettõl persze én még nekiálltam, mert nagyon rég ettem, és ki akarok tenni magamért a szaft oldaláról. A köret csak késõbb jutott eszembe.

Minden hozzávalót összeszedtem, amire gondoltam, hogy szükség lesz:

• 40 dkg sertésmáj
• 4 vereshagyma
• 1 zöldpaprika (szezonon kívül csilipasztával helyettesíthetõ - sõt: olvastam olyan elvetemült ötletet is, hogy Erõs Pistával ízesítsük)
• 1 fonnyadt paradicsom (még nincs szezonja - lehet egy evõkanálnyi paradicsompüré is)
• 2 ek libazsír (vagy amilyen zsírt szeretsz)
• 1 dl veresbor
• 1 nagy girizd fokhagyma
• 1 teáskanál cukor
• sok tekerés feketebors
• 1/2 mokkáskanál õrölt kömény
• 1 púpos teáskanál majoranna
• 2 púpos teáskanál jó pirospaprika (például Farkas András féle Szegedrõl)
• 2 teáskanál nem csípõs csilikrém

Igen, só az nincs a listában, mert a sertésmáj igencsak megkeményedik tõle. Thai konyhához szokott kezem mindent elõkészített. A hagymát laskára vágtam, ehhez az ételhez így nekem jobban izlik. A fokhagymát pici kockákra vágtam. A paradicsomnak kivágtam a gumi jellegû közepét, mert ez nem érik tovább a kamrában, csak zsugorodik :( A serpenyõbe kanalaztam a zsírt, beleszórtam a cukrot és a kis kockára vágott zöldpaprikát. Az utóbbinak a csumája ment a szokásos tárolójába, ahol kiszáradhat, majd remek íz alapanyag lesz bármilyen levesbe vagy fõzelékbe, mert nálunk abba mindig kerül csuma. A serpenyõt végül kivittem az indukciósra a teraszra: 24C, süt a nap, stb. Minek büdösítsem a lakást? Kicsit megpároltam a paprikát, majd beleborítottam a rengeteg hagymát, hogy a cukorral együtt karamellizálódjon. Elõbb azért lefedtem, hogy párolódjon, meg eresszen levet is.

Amíg a hagyma dolgozott odakinn, addig a májat felhasítottam kb centis lapokra, és felszeltem centis csíkokra. Ekkor már gyanakodtam, mert meg kellett fenni a késemet, hogy jobban vágja a májat, de azért bíztam benne, hogy jó lesz. Tekertem rá sok borsot, a köményt és a majorannát is rászórtam, végül mindenestül egy tányérba pateroltam, amit le tudok fedni a felhasználásig.

Ideje, hogy a hagymás szaftot zsírjára pirítsam. Belekanalaztam a csilipasztából 2 kanállal, de többet is elbírt volna, ez nem volt egy csípõs fajta. Aztán maximum teljesítményen kavargattam, hogy le ne égjen. Amikor már szép színe volt, megkapta a fokhagymát és a paradicsomot is, meg egy féldeci vizet, mert ezt most be akartam párolni. Ismét betakartam, és vissza a konyhába, addig ellesz az magában.

Kitaláltam, hogy a krumplit nem vízben fõzöm, hanem gõzben. Ilyen még úgyse próbáltam. Van egy univerzális (NDK kivehetõ ajtós) párolókosaram, ami nagyon sok lábasba passzol, és van másfél centis lába, vagyis lehet alá vizet tenni :) Felnegyedeltem 8 darab kis hámozott krumplit, megszórtam kis sóval meg köménnyel és a párolókosárba tettem. A kis tottyos lábasomba vizet raktam, másfél centit, majd ment bele a kosárka. Szépen belesimult! Le is fedtem, majd kis lágra téve gõzöltem. El is feledkeztem róla, csak 40 perc múlva nyitottam ki a lábast.

Odakinn közben a hagymáról majd az összes víz elpárolgott, a paradicsom is megfõtt, ideje helyet csinálni a májnak a serpenyõben. Maximumra ment ismét a rezsó, belezúdítottam a májat, és hevesen kavargatva fehérre pirítottam.

Jöhet bele a pirospaprika, majd a veresbor. Még vagy 5 percig pároltam, és késznek itéltem.

Nem is baj, hogy elfeledkeztem a krumpliról! Tökéletes átfõtt, bevette a kömény ízét, de nem ázott ki belõle a krumpli íze, se a keményítõje. Ilyen telt, főtt krumplit nem is ettem még.

Jöhet hát a puding próbája. Csak a krumpli, só és kenyér ment mellé, bár savanyúság se ártott volna. Szép, az tény.

És akkor a csalódás:

Kõkemény volt a máj!!! Nem értem miért. Sót nem látott (mondjuk nem volt világos, fiatal - ez tény). Talán a veresbor tette? Még életemben nem fõztem kemény reszteltmájat. A szaftja jobb lett, mint valaha, de a máj állaga elkeserített.

Rendes férjként ezt a feleségemre kell kenni: soha nem fõzök semmit, ami az õ hûtõjébõl jön ki ...