Közelgett a nevem napja, kellett valami a melóhelyre makkoltatni az éhenkórász népeket. Négyen is hallgatunk erre a névre, de úgy döntöttem, nem közösködöm többet. Tavaly felvetettem, dobjunk össze ezt-azt, vendégeljük meg közösen a kollégákat.
- Jó, de akkor mondd meg, mi legyen.
- Vedd meg, amit gondolsz, adok pénzt.
Aztán utána én könyörögjek mindenkinek, hogy méltóztasson odafáradni háromra a tárgyalóba.
No meg beindul az ajándékozási reflex is, gyorsan nekiállnak pénzt szedni. - Vegyünk nekik valamit, ha már meghívtak.
- Hát, egy frászt - döntöttem el jó előre -, sütök valamit hétvégén, veszek pár üveg cukros löttyöt, aztán, ha valaki felköszönt, megkínálom.
Sütöttem zabfalatot meg sajtos rudat.
Ez a sajtos már régóta az étlapon van nálunk, de két éve jöttem rá, hogy hogyan lehet igazán jól elkészíteni. Vaj (margarin) helyett zsírt használok, méghozzá az eredeti mennyiségnél valamivel többet. Azóta így sütöm, most is csak a sajttal variáltam egy kicsit. Emlegettem már, milyen príma sajtokat készítenek Lengyelországban. A tésztába egy lengyel parmezán néven árult sajtot tettem. Nyilván nem sok (leginkább semmi) köze van a parmigiano reggianohoz, és ha a derék pármaiak meghallanák, hogy ilyet árulnak a piacon, biztosan értesítenék a helyi maffiát a helyreigazítás ügyében. A sajt ettől függetlenül remek, ízes, illatos, csikorgóan kemény, jól illett a süteménybe.
Hozzávalók:
- 60 dkg búzafinomliszt
- 25 dkg sertészsír
- 10 dkg kemény sajt
- 15 dkg közepes árfekvésű trappista
- 2 teáskanál só
- 2 tojás sárgája
- 1 egész tojás a kenéshez
- 1 pohár tejföl
- 2,5 dkg élesztő
- 2 dl tej
- 1 teáskanál cukor
A lisztet megsóztam, és összemorzsoltam a zsírral, majd belereszeltem a kemény sajtot, és azzal is összeforgattam.
Hozzáadtam a cukrozott tejben felfuttatott élesztőt, a két tojássárgáját (a másik is benne van, csak elmerült a tejben) és egy jó evőkanál tejfölt. A maradék tejfölből még lehet beletenni, ha túl kemény lenne a tészta.
Meglehetősen lágy tésztát gyúrtam.
A tésztát két részre osztottam, hogy jobban elférjek vele a deszkán. Kinyújtottam, megkentem a felvert tojással, majd ráreszeltem a trappista sajtot.
Pizzaszeletelővel felcsíkoztam, és keresztben is elvágtam.
Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a csíkokat, és hármas fokozaton aranyszínűre sütöttem. Általában kicsit világosabbra szoktam sütni, de öt nap volt a jeles alkalomig, kiszárítva jobban elállt addig. Öt sütésre való lett, el is ment vele a fél délután.
Jól sikerült (szokás szerint), a "parmezántól" érdekesen foltos lett a tészta, és az ízén is érződött, hogy nem a sima lakossági trappista van csak benne. Szerencsére tettem félre itthonra egy keveset, mert amit vittem, mind egy szemig felfalták, a receptet pedig háromszor kellett lediktálnom. Most már elég lesz megadni a linket.
