Zserbó zsírból. Pontosabban zsírral. MÁgnes a múlkoriban dicsekedett vele, milyen jó zsír van a falusi hentesénél, alig 880 forint kilója. Éppen egy kis töltött dagadót készültem sütni, - No – mondtam, - hozz hát egy kilót. Hozta, és én meg voltam elégedve. A zsír finom, illatos, kicsit rózsaszínes, igazi sült sertészsír. Nyilván van, akinek ez a természetes, de a városi népek többségének csak a hófehér, hidegen préselt vacak jut.

Hogy aztán el ne kalandozzak a címtől, nemrég olvastam valahol, hogy milyen finom lesz a zserbó, ha vaj (Hawaii) – ne adj Isten margarin – helyett zsírral készítik. Vasárnapra szeles-esős időt ígértek, volt hát időm szöszmötölni, az édességet is igencsak kívántam már, és erre még András is rátett egy lapáttal.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 20 dkg rétesliszt

- 30 dkg búzafinomliszt

- 20 dkg zsír

- 1 dkg élesztő

- 1 tojás

- 1 dl tej

- 1 teás- és 1 evőkanál cukor

- 1 csipet só

A töltelék:

- Darált dió porcukorral elkeverve ízlés szerint

- Baracklekvár, de másmilyen is jó. Ha valaki netán a savanykás lekvárt szereti, nyugodtan felejtse el, ehhez édes lekvár kell.

A tetejére:

- 10 dkg étcsokoládé

- 1 dkg vaj

A lisztet megsóztam, hozzáadtam az evőkanál cukrot, és összemorzsoltam a zsírral.

A tejet a teáskanál cukorral meglangyosítottam, és felfuttattam benne az élesztőt.

A tojást beleütöttem a zsíros lisztbe, beleöntöttem az élesztőt, és lágy tésztát gyúrtam belőle. Az egy deci tej éppen elegendőnek bizonyult, szerencse, hogy nem melegítettem többet. A tésztát mérleg segítségével három részre szakadt ország osztottam.

A tepsit vékonyan megzsíroztam (bár ennyi zsír mellett talán felesleges volt). Egy adag tésztát kinyújtottam, és beleterítettem a tepsibe. Megkentem baracklekvárral, majd megszórtam cukrozott dióval.

Kinyújtottam a második gombócot, és ráügyeskedtem a töltelékre. Összefogtam három hústűt (a hatékonyság végett), és megszurkáltam a tésztát.

A második réteget is megkentem, megszórtam, befedtem a harmadik tésztával, és szintén megszurkáltam.

Fél óra kelés után, előmelegített sütőben, hármas fokozaton mintegy 40 perc alatt megsütöttem meg, aztán kihűtöttem.

A csokoládét a vajjal együtt gőz fölött megolvasztottam, és bevontam vele a süteményt.

A sütemény valami hihetetlen finom lett, különösen miután letakarva állt egy napot, és a tészta visszapuhult egy kicsit.

Hogy a dagadó? Hát azt megette a fene. A zacskóban apróhús volt, csak felirat híján ez feledésbe merült. Egy kis pecsenye azért kijött belőle, pirított burgonyával, csalamádéval.