Kuplung kamionosként rója a vén Európa útjait, az utóbbi időben Valenciába jár narancsért. Legutóbb, mikor összefutottunk a Sörözőben, kezembe nyomott négy lime-ot. Mint kiderült a cég központjában - ahová az áruért járnak - a főépület bejárata egy hatalmas üvegház, tele a legkülönfélébb citrusokkal, ami csak létezik. Valahogy besettenkedtek, leszakított pár lime-ot és gyorsan a zsebébe gyömöszölte. Itthon az asszony ki akarta dobni a nyamvadt zöld citromokat, de ő inkább elhozta nekem, hátha tudok vele valamit kezdeni. Naná. hogy tudok, csak azt nem tudom, mit. Időközben az is kiderült, hogy a saját narancsszükségletét is onnan szerzi be, csak éppen nem az üzemben kezelt fajtából, hanem szed magának az ültetvényen, amíg a rakodásra vár. Gyorsan rendeltem is pár kiló citromot tőle, ha éppen akadna az is.
Szóval ott álltam a lime-okkal, és törtem erősen a fejem. Aztán bevillant. Szirupot fogok belőle főzni. A sziruppal meg egy remek kuglófot fogok locsolgatni. Főztem hát szirupot és sütöttem kuglófot.
A sziruppal kezdtem, mert azt még nem tudtam, mikor lesz időm sütögetni. Elmentem gyorsan a Lidl-be, ugyanis ott mindig van kezeletlen héjú citrom, gondoltam, ha már lúd...
Krumplihámozóval lehámoztam négy lime meg 5-6 citrom héját.
Egy éles késsel lemetszettem a maradék fehérséget is a héjakról.
Vékonyan felcsíkoztam őket.
A levüket is kinyomtam, két citrom kivételével, mert az már kicsit sok lett volna a jóból.
Üvegekbe raktam a héjat, felöntöttem a lével, és annyi cukrot töltöttem rá, hogy tele legyen az üveg.
Egy kis fazék aljára terítettem egy darab textilt, beletettem az üvegeket, közéjük újságpapírt raktam, aztán a forrástól számított 30 percig bugyogtattam. A kupakokat csak lazán tettem rá, akkor húztam meg, mikor elzártam a gázt. Egy napig hűlt a vízben, aztán ment a többi befőtt közé. Persze nem tudtam megállni, mikor püspökkenyeret sütöttem, kicsórtam az egyik üvegből a héj felét a tésztához, igazán remekül sikerült.
Most hétvégén halászlét terveztem főzni, úgy véltem, remek lesz mellé másodiknak a kuglóf. Mivel a büdös életbe' nem sütöttem még olyat, feltúrtam hát az Internetet recept ügyben. Végül ez volt a legszimpatikusabb. Kuglóf formám ugyan nincs, de az egyik kedves kolléga kölcsönzött nekem egyet.
Hozzávalók:
- 250 g szoba hőmérsékletű vaj (meg egy kicsi a forma kenéséhez)
- 220 g cukor
- 250 g rétesliszt
- 4 nagy tojás
- 3 teáskanál sütőpor (én ezt rengetegnek találtam, egy tasakkal ment be, oszt jólvan)
- 1 teáskanál vaníliakivonat (esetleg aroma)
- 135 g kókuszreszelék (10 dekás volt a boltban, ennyit tettem bele)
- só (a recept ugyan nem említi, de én egy csipetnyit tettem bele)
A mikróban megolvasztottam egy kevés vajat, kikentem vele a formát és megszórtam liszttel.
A lisztet összeszitáltam a sütőporral. Begyújtottam a sütőt.
A vajat összekevertem a cukorral és öntöttem rá egy kanál vaníliakivonatot. Aztán nekiálltam kézi habverővel. Hát nem ment. Elővettem a húsz éves NDK mixert, de annak is csaknem leégett a motorja, pedig abban még benn van az anyag. Be kellett dugdom fél percre a forró sütőbe a tálat, hogy egy kicsit még lágyuljon a vaj, így már jó volt.
Alaposan kikevertem a vajat a cukorral, aztán a tojásokat egyenként hozzáadtam és jól átkevertem. A következő tojás csak akkor ment bele, mikor az előző már teljesen elkeveredett.
Folyamatosan növeltem a fordulatszámot, az utolsónál már teljes gázon verettem, szép habos lett.
Apránként óvatosan beleforgattam a lisztet és a kókuszreszeléket a vajas keverékbe.
Átlapátoltam a formába és hármas fokozaton egy órát sütöttem.
Azt hiszem, pár perc sütés még ráfért volna, de így is jó lett.
Mikor kihűlt, megszurkáltam egy fémnyárssal, aztán a lukakba csorgattam a citrus szirupból.
Felvágva kiderült, hogy az alja kicsit morzsalékos lett, mert túlságosan eláztatta a szirup, de ettől eltekintve jó lett. Nagyon finom és igen nehéz étel. Nem vagyok rossz étvágyú, de egy szelet bőven elég volt a halászlé után. Ami azt illeti, éppenséggel túl egészségesnek sem mondhatnám...