Úgy esett, hogy Mágnes elköltözött a távoli, kies Budapestre. A korszerü technika jóvoltából ez ma már természetesen nem távolság, de sajnos megszűnt a jól bevált zsírbeszerzési forrásom. Nem volt mit tenni, mikor kiürült a zsírosveder, el kellett zarándokolnom a Csarnokba. Az első ablaknál Feri szolgált ki serényen, hipp-hopp meg is kaptam az árut. Elköszöntem, de azért kíváncsiságból még átsétáltam a másik ablakhoz. Csaba már pakolt össze - erősen közelgett az öt óra -, kedvesen megkérdezte, mit szeretnék?
- Csak ezeket a tokaszalonnákat nézegetem.
- Mit szólsz ehhez? - kérdezte, és a tenyerén felém tartott egy gyönyörű darabot. Egyből szerelmes lettem.
- Ide vele!
Egy kiló húsz volt, ezer forintból kijött. Hazavittem és bevágtam a fagyasztóba, tekintve, hogy nem akartam feldúlni a jól átgondolt étrendet. A múlt hétvégéig várt sorára a fagyos sötétben, míg úgy éreztem, eljött a tokaszalonna ideje.
A főtt tokaszalonna ifjúkorom nagy kedvence volt, midnjárt a főtt fejhús után következett a toplistán. A paprikával megszórt, hófehér, vajpuha szalonna isteni falat. Most mégis úgy döntöttem, nem főzöm, hanem sütni fogom. Több okból is. Főzésnél - még ha forró vízben is teszi fel az ember - elvész egy csomó zamat, másrészt igencsak fájt a fogam egy kis pecsenyezsírra, untam már a lekváros kenyeret reggelire. Harmadrészt meg mindenki abálja a tokaszalonnát, én juszt is másképp fogom csinálni.
Este kivettem a fagyasztóból a húst, és a hűtőben hagytam kiolvadni. Reggel alaposan megmostam, megkapargattam. Kicsit szőrös is volt, ezért a legélesebb késemmel megborotváltam, nagyjából sikerült.
A bőrét bekockáztam, vigyázva, hogy a zsíros részbe olyan nagyon ne vágjak bele.
A tepsi alján szétkentem egy jó kanál zsírt és beterítettem két fej laskára vágott vöröshagymával.
Hanyatt fordítottam a húst, és megtűzdeltem pár gerezd négybe vágott fokhagymával.
Mozsárban megtörtem némi borsot és köménymagot, alaposan bedörzsöltem vele a húst. Sóztam - a bőrös felén kicsit erősebben -, majd a húsos felével lefele a hagymaágyra fektettem. Dobtam rá pár szem megroppantott borókabogyót és két babérlevelet.
Mellétettem még két kanál zsírt, aláöntöttem egy deci vizet (sört akartam, de elfelejtettem venni), befedtem alufóliával, és kettes fokozaton két órán keresztül sütöttem.
Levettem a fóliát, felcsavartam hármasra a lángot és visszatoltam tepsit a sütőbe egy emelettel feljebb. A régi tűzhelyből mentett tepsit alátoltam, hogy lehetőleg a teteje süljön jobban. A szaftjával gyakran locsolgatva még egy órát sütöttem.
Friss fehér kenyérrel és ecetes jalapeno paprikával tálaltam.
Finom puha és zamatos lett, a bőre talán lehetett volna roppanósabb, de azért megbírkóztam vele. A zsírt leszűrtem egy bögrébe, és ahogy hült, folyamatosan kevergettem - hogy a szaft rendesen elvegyüljön -, amíg meg nem dermedt.