Ül a két liba délelőtt tízkor az irodában és majszol. Ropogtatják a kekszet - melyet mostanság a kies Szlovákiában gyártanak, és arról a magyar városról neveztek el, mely Mosoni-Duna mellett épült a Rába és a Rábca összefolyásánál -, szóval ropogtatnak és közben olvassák a csomagoláson lévő tájékoztatót.
- Hú, stabilizáló!
- Juj, térfogatnövelő!
- Glükóz-fruktózszirup, pálmaolaj! - sopánkodnak, közben jár a szájuk, mint két beekizett hörcsögnek.
Másfél óra van az ebédig, ezek meg tömik magukat, délután aztán sivalkodnak, hogy fáj a hasikájuk.
- Na - gondoltam -, adok én nektek. - Aztán persze nem adtam, valahogy mindig kiment a fejemből.
Most, hogy itthon vagyok az ünnepek alatt, a kertben nemigen van mit csinálni, temérdek időm van a konyhában matatni. Karácsonyra sütöttem egy tepsi zserbót, de mivel magam vagyok, igen keservesen fogyott el. Vasárnap vacsora után aztán rám tört az "édesség-ehetnék". Persze semmi nem volt itthon, két almát megettem, de pocak még kívánt volna valamit. Hétfőn előkotortam azt a két kiló mogyorót, amit még előző héten törtem hirtelen felindulásból, és kiválogattam. Alig két óra alatt megvolt.
Először azt gondoltam, kimérem a hozzávalókat, aztán másnap összedolgozom és megsütöm. De volt időm bőven, nekiveselkedtem hát, és elkészítettem a tésztát teljesen. Mint később kiderült, ritka bölcs döntés volt, de ne szaladjunk a dolgok elébe.
Hozzávalók:
- 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 15 dkg zabpehely
- 20 dkg barna nádcukor
- 20 dkg mogyoró vagy mandula esetleg dió (földimogyoróval is érdekes lenne)
- 20 (25) dkg vaj
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1/2 zacskó sütőpor
- 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
- 1 egész tojás
- csipet só
Kimértem a mogyorót, és a wokban folyamatosan kevergetve megpirítottam. Mikor kissé kihűlt, amennyire csak tudtam, ledörzsöltem róla a hártyát.
Régi tapasztalatom a mogyoróval, hogy elég kelletlenül viszonyul a kávédarálóban történő őrléshez. Pillanatok alatt összetapad, felragad a daráló falára, és a fele egyben marad. Azt találtam ki, hogy a zabpehellyel együtt darálom le, úgyis meg kell őrölni azt is. Így is történt, egy kanál mogyoró mellé tettem egy kanál zabpelyhet, és egészen jó lett, alig maradt pár nagyobb darabka benne.
Kimértem a többi száraz hozzávalót is, összekevertem őket, aztán hozzáadtam a vajat is.
Összegyúrtam ez egészet, de nagyon száraznak tűnt. Rájöttem, hogy az eredeti recept mindössze 10 deka magot írt, én meg a kétszeresét használtam. Gyorsan beletettem még öt deka vajat és azzal is összegyúrtam. Ekkor vettem észre a tojást az asztalon. Beleütöttem, gyúrtam, hát olyan lágy lett, hogy kenni lehetett volna.
Esetleg keverhettem volna még hozzá lisztet, de nem volt kedvem tovább vacakolni vele, két részletben fóliába tekertem, hurkát formáztam belőle, és betettem a hűtőbe pihegni.
Másnap aztán kiderült, hogy a tészta remekül megszilárdult, prímán lehetett dolgozni vele. Amíg meg nem melegedett, mert onnantól megint megpuhult.
Kitekertem a hurkát a fóliából, és késsel vékonyan felszeltem. Ujjal ugyan egy kicsit igazítani kellett rajta, de nem esett szét.
Sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket, 24 darab fért el egyszerre.
Először direkt sütöttem, hármas fokozaton, de túl gyorsan sült az alja, a teteje meg puha maradt. A második adagnál a tepsi alá raktam a régi sütőből kimentett alumínium tepsit, és kettes fokozaton sütöttem. Nagyjából 20 perc alatt sült meg, ekkor még kicsit puha volt a teteje, de ahogy kihűlt, megszilárdult.
Körülbelül száz darab keksz jött ki belőle. Igen finom, illatos, omlós, sőt olyan omlós lett, hogy csak tányér fölött lehet enni. Pár napra megvan az esti csemege.
Összetevők: Teljes kiőrlésű búzaliszt kb. 20 %, zabpehelyliszt kb. 15 %, cukor kb. 20 %, mogyoró kb. 20 %, állati zsiradék kb. 20 %, tojás kb. 4 %, stabilizátor dinátrium-difoszfát, térfogatnövelő szer nátrium-hidrogén-karbonát, kukoricakeményítő, etilvanilin. étkezési só, nyomokban ujjnyomokat tartalmaz!
Tápérték:
energia kcal/100g | 463,0 |
zsír g/100g | 15,0 |
szénhidrát g/100g | 25,0 |
ebből cukor g/100g | 20,0 |
élelmi rost g/100g | 5,6 |
fehérje g/100g | 7,8 |