…Oh, de mi a név?
Mit rózsának hívnak, nevezzük azt
Akárhogy: olyan illatos marad.
Így Romeo, nem hívnák Romeonak,
Megtartaná dicső tökélyeit
E név nélkül is…
- Lüszike, állj meg azonnal! – sikoltott kétségbeesetten a platformcipős, erősen sminkelt anyuka a kétévesforma kislánynak, aki üdvözült arccal, kitárt karokkal totyogott az út felé, hogy kivasaltassa magát a világ legszakadtabb Opel Asconájával.
Egy nagyon kopogós rövid vágta, no meg egy csikorgó fékezés végül megelőzte a katasztrófát. Mindenki fellélegzett, Lüszike kicsit pityergett, az anyuka ölbe kapta, és ráripakodott a kocsiban ülőkre.
- Ronaldó, Sakira, hogy tudtok ilyen vadul száguldozni?
A megszólítottak meglehetősen értetlen képet vágtak. Ronaldó azért, mert soha nem szokott gyorsan hajtani, amikor (vagyis rendszerint) telefonál vezetés közben, és a rozsdás tragacs egyébként sem volt képes a fent említett mutatványra.
Sakira pláne bután nézett, hiszen legfeljebb háztartást szokott vezetni, és az esetek többségében az többnyire pizza rendelésben merült ki. Reflexből azért harsányan viszonozta a sajátos üdvözlést.
- Ne üvölts Melodi, mert felébred a kis Szantínó!
A kis Szantínó a hátsó ülésen persze felébredt, és hangot adott nemtetszésének. Sakira kiugrott a kocsiból, kinyitotta a hátsó ajtót, és felnyalábolta a hangosan nyekergő csomagot. Magához szorítva a gyermeket, folytatta a rikácsolást.
- Mondtam, ugye? Miattad ébred fel szegény csöppség.
- Azért van, mert száguldoztok, mint az állat – replikázott Melodi, aztán Lüszikével a karjában, fejét magasra emelve visszacsattogott a játszótérre, ahol két másik anyuka várt reá, hogy folytassák a csevegést.
- Őzike, Hófehérke. Láttátok, hogyan vezet az a két rohadék? – kérdezte fejével hátrafele intve. – Majdnem elütötték Lüszikét.
A két megszólított csak bólogatott, nem tették szóvá, hogy esetleg odafigyelhetne a magzatára, ha már vele ment le a parkba.
Elgondolkodtam, mi vesz rá arra szülőket, hogy ennyire *kibasszanak a saját gyermekükkel, és ilyen idióta neveket adjanak neki?
*Bocsánat, de - Boris Vian szavaival élve - ez a helyes kifejezés.
Minden névben két elem rejtőzik: a hangtani, ahogyan a fülünkbe csendül, és az eszmei, amit jelent.
Kifelé másként hat a nemes Romeo, mint például az otromba Buffalmacco, Minő bájosan édesedik Petrarca szonettjeihez Laura babérillatú neve, viszont milyen cammogva botorkál le ajkunkról Ursula, a medvécske. Ma már a jelentés fakultan, elsorvadva húzódik meg a betűk mögött.
Valamikor a nevet babonás képzetek lebegték körül, úgy vélték, az ember egész sorsa benn rejlik a nevében. A római szertartásoknál azokat a férfiakat illette elsőség, akiknek neve jó dolgokra utalt. Gaius (a gaudium szóból) a szülők öröme, Faustus (favere) az istenek kedveltje, Tullus (tollere), aki méltó rá, hogy felneveljék.
Hajdan úgy tartották, hogy a névben rejtőzik a végzet is. Például: mindazokra sötét végzet leselkedik, akiknek az első és utolsó névbetűje azonos. Négy Selcucos erőszakos halállal pusztult el, Skopas vérpadon halt meg, Spartacus csatában esett el. Sejanus, Tiberius kegyence kegyvesztett lett és megfojtották. Attila meghalt a nászéjszakáján, II. Ottó német császárt Rómában megmérgezték. Hét Donald nevű király erőszakos halállal halt meg.
A bölcs szülők jól csengő, előkelő nevet raknak a gyerek élettarisznyájába. A jó névadáshoz nem is volt szükséges egyéni ötletesség, elég, ha a szülő a mindenkori divatot követi. Milyen gyönyörű leányneveket köszönhetünk Aranynak és Vörösmartynak: Piroska, Hajna, Ilma. A németek háza táját Werther megjelenése után felverte az apró Lotték zsivaja. Franciaországban a Három testőr hatása alatt elburjánzottak az Aramisok és Artagnanok.
A divat hozzánk is belopózott, de mostanában egyre kajlább nevek bukkannak fel. Legjobb példa erre az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke.
Pedig, – ha jobban belegondolok – lehetne sokkal rosszabb is.
1803. április 1-én a francia kormány törvényt hozott a keresztnevek szabályozására. Az új törvény szerint: „E naptól fogva a születési anyakönyvekbe csakis a különféle naptárakban előforduló, vagy olyan neveket szabad bejegyezni, amelyet hajdankori történelmi személyek viseltek. Bármely más név bevezetése tilos!”
Meglátszik rajta, hogy április elsején bocsátották világgá. Olyan átgondolatlanul és pongyolán van szövegezve, hogy a kigyomlált bolondgombák helyébe újak bújtak elő, s a mai napig vidáman tenyésznek. Minő naptárt szabad elfogadni? Mely népeket lehet az ókori történelembe besorolni? Mi legyen az, ami a kérdéses személyt történelmivé teszi?
Franciaországban a mindenkori anyakönyvvezetőtől függött a törvény értelmezése. A naptárak körül állandó volt a harc a szülők és a hivatalnokok között. Egy apa Automne (Ősz) nevet akarta adni a leányának. A hivatalnok tiltakozott, az apa mutatta a naptárat, abban persze benne volt az ősz. Aztán a diadalittas szülő vérszemet kapott, és a következő leánycsemetéit Hiver és Été (Tél és Nyár) néven jelentette be.
Egy másik boldog apuka a Tapis (Szőnyeg) nevet szánta gyermekének, neki egy párizsi nagyáruház naptára jutott, és azon a napon éppen a szőnyeg volt akciós. Belegondolni is rossz, mi lett volna a helyzet egy vegyi üzem vagy egy bank naptára esetében.
Más esetekben az anyakönyvvezetők lőtték a bakot. Elutasították a Henriette, Paulette és Violette neveket, ugyanakkor engedélyezték a Kleopátrát fiú számára, és simán beleegyeztek az olyan nevek használatába, mint: Angadresme, Amédorine, Capitalie, Lumance. Caenben egy telekkönyvben található Bonnie Marie Derzélje Exilma, egy párizsi anyakönyvben pedig Myrrhis Lilyanna Elys Mirtys Maryelle.
Az anyakönyvvezetők döntése ellen fellebbezéssel lehetett élni, s így a felsőbb hatóságoknak módjuk volt még tökéletesebbé tenni a zavart. 1865-ben aztán kiadtak egy tájékoztató jegyzéket, melyet közigazgatási szakemberek állítottak össze. Pár név épülésül belőle: Férfiaknak: Abscode, Bananuphe, Trichoux, Guthagon, Rhodopien. Nőknek: Ensvide, Golinduche, Mazote, Rusticule, Yxte.
Eljött aztán az I. világháború, és lelkesedés felégette a névtörvény korlátait. Kivételesen - tekintettel a hazafias érzelmektől sugallt elhatározásra - el lehetett térni az 1803. évi törvény előírásaitól. Megjelent a Joffre keresztnév, majd kisvártatva annak női alakja a Joffrette. Engedélyezték egy fiú számára a Revanche (Megtorlás, Visszavágás) nevet, ugyanakkor elutasították az Armistice-t (Fegyverszünet).
Az angolszász népeknél még jobban elharapózott a névjáték. Kossuth Lajos amerikai útja nyomán sok szülő adta gyermekének a Kossuth nevet, Jerome K. Jerome nevében pedig a K Klapka tábornok nevét jelenti. A puritánoknál ez a játék aztán elfajult. Cromwell parlamentjének vezéralakja, Borebone még beérte a Praise-God (Dicsérd Isten) keresztnévvel, de testvéreinél meglódult az szülők fantáziája: Jesus-Christ-came-into-the-world-to-save-Barebone a másik If-Christ-had-not-died-for-thee-thou-hadst-been-damned-Barebone. Más családoknál is voltak kelekótya szülők: Obadiah-bind-their-Kings-in-chains-and-their-nodles-in-irons-Needham.
Amerikában liga alakult, mely változatossá akarta tenni a nevek egyhangúságát. Vezéralakjuk, W. Pride washigntoni bíró lányát Prosperity, fiát Dollar névre kereszteltette. A luisianai szülők valóságos versenyt rendeztek, ki tud hóbortosabb nevet kiagyalni boldogtalan gyermeke számára. Éter, Lift, Selyempapír, Vaníliafagylalt, s hasonló elnevezések polifóniája üdítette fel az elavult névrendszer sivár egyhangúságát. Egy massachusettsi hölgy a Preserved Bullock névre hallgatott, egy new jersey-i halkereskedő a Preserved Fish nevet kapta. Két leánytestvér Nebraska és Kansas lett, a harmadiknál a hóbortos apa Texas állam nevét női névvé vidámította, Texana lett belőle. Egy súlyosan bibliofil atya öt gyermeke sorban ilyen latin nevekkel büszkélkedhetett: Imprimis, Finis, Appendis, Addendum, Erratum (Kezdet, Vég, Függelék, Pótlás, Sajtóhiba). Egy Ramel nevű ember azt a tréfát eszelte ki, hogy gyermekének a Lemar D. Ramel nevet adta, így aztán hátulról olvasva is ugyanaz jött ki. Egy Zuriel nevű new yorki szakács a saját kezdőbetűjét adta örökül 13 gyermekének: Zerena, Zuriel, Zerema, Zimri, Zephrona, Zerusha, Zetna, Zustis, Zetora, Zethaniel, Zeruth, Zelotus, Zedelis, Zejames.
Dr. Gatewood chicagoi orvos születésekor nem kapott keresztnevet. Az apjának az volt a véleménye, hogy ő nem ismerheti a gyermek ízlését, válasszon az magának nevet, amikor felnő. Az ifjú Gatewood felnőtt, mérlegelte az ügyet, s arra az eredményre jutott, hogy egyáltalán minek neki keresztnév? Nem választott egyet sem. Ötvenegy évet élt végig keresztnév nélkül…
Az adatok java részét innen csórtam.