Kicsit nehéz összeszedni a gyerekeket, de azért húsvétra még mindég szívesen jönnek. A pár évi önálló élet arra is rávette õket, hogy fõzzenek, így aktívan is belefolynak a közös vacsora elkészítésébe.

A töltött tojást a kislyány készítette, a sonkatekercset a fiú, a franciasalátát hozzá a barátnõje, aki egyben egy remek húsvéti kalácsot is hozott. Nekem maradt a fõtt sonka elkészítésének bonyolult feladata. Volt még ezen túl egy monstre húsleves és spenót fõzelék.

Hosszú napnak igérkezett, korán kezdtem hát. Elõször is a sonkát tettem fel fõni.

Adtam hozzá:

• 1 fej vereshagyma félbevágva
• 1 sárgarépa
• 1 gyökér
• 10 girizd fokhagyma
• 5 babérlevél
• 1 kiskanálnyi borókabogyó
• 1 kiskanálnyi feketebors

Mindezt szépen belepakoltam a kacsasütõ lábasomba, mert a többi lábasom nem mûködik az indukciós rezsón. Mondták, hogy áztassuk be akár egész éjjelre, de azt bizony elfelejtettem. Sebaj, felöntöm vízzel, és késõdélutánig csak megfõ. A rezsó használatával meg megúszom az egész nap terjengõ füstölt szagot a lakásban :)

Megvártam, amig rendesen felforr, majd levettem a rezsót kicsire, hogy éppen csak mozogjon a lé. Én bizony le is fedtem, bár ezt nem tanácsolják (hogy mi az indoka, nem tudom).

Ekkor feltettem a húslevest fõni sok csonttal és egy velõscsontot is becsempésztem a fazékba. Ennek is sokat kell fõnie. Nem részletezem a receptet - úgy rémlik, legalább 5 változatát megírtam már és így unalmas lehet. Lényeg a lassú fõzés, mint a sonkánál is!

Minden rotyog, irány a vetemény spenótot szedni. Idén fantasztikus lett: 1 sorból 1,8 kg-ot szedtem le! Ami hiányzik a képrõl, az került a kosárba.

Ha már így benne voltam a szedésben, feltankoltam egy nagy csomó petrezselymet is - biztos kelleni fog késõbb.

Ebbõl készült az aktuális nagy lábasnyi spenót a már megírt módszerrel, prézlivel. Módosítás csak annyi, hogy friss spenótból és a spenót között kikelt tavalyi újfokhagymából készült.

Feltettem 24 tojást fõni a töltött tojáshoz. Hogy miért nem a sonkalébe tettem, nem tudom, de valahogy ez a sonka elég erõteljes saját magában, nem volt kedvem belevinni a füstös illatát a tojásba.

Minden rotyog, fõ, pöfög. Nekiálltam hát a sárga túrónak, amit épp mostanság posztoltam. Azzal kicsit több volt a babra, mert állandóan résen kellett lenni, nehogy odakozmáljon.

Közben délután lett. Kész a sárgatúró, levittem a pincébe csepegni. Ideje a levest is bezöldségelni. Az utolsó pillanatban még hozzáadtam a karfiolt, de ezzel a mozdulattal a gázt is elzártam alatta, megfõ az a leves hõjétõl úgyis.

Gyorsan összecsapok egy majonézt is, hogy ne kelljen a gyárit használni a töltött tojáshoz.

• 3 dl napraforgó olaj
• 1/2 dl oliva olaj
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• 1 kk mustár
• 1 kk cukor
• 1 kk citrom

Az egésztojásos módszert a botmixer receptkönyvébõl tanultam és nagyon jól bevált. Mindent bele kell tenni a keskeny keverõpohárba, beletolni a mixert a legaljára és lassan kiemelve futtatni. Egy két le-föl mozgatás és kész a majonéz. Garantált és 30 másodperc sincs! Nincs aggódás, hogy kicsapja, hogy nem keveredik el, semmi gond nincs vele.

Menetközben feleségem feldíszítette a tojásfát, feltett egy tojásokban bõvelkedõ abroszt is. Ez utóbbitól elég hamar elkezdett a szemünk káprázni, hát legalább a közepét letakarta :)

A sonkát késznek deklaráltam, és áttettem egy lábosba levestül, ami belefér a mosogatóba. Le kell hûtenem rövid idõ alatt, ezt pedig ott lehet a legjobban megtenni. Úszik a lábas a hideg vízben, amit állandó lassú csurgatással a csapból frissítettem. A tetejérõl így túlfolyik a melegvíz és az ellenáram elvén optimálisan hûti a sonkát. Errõl kép nem készült, mert elfelejtettem.

Befutottak a gyerekek, a kislyány rohant a tojásokat tölteni, mert mindenki éhezett már. A lehetõ legegyszerûbbet készíti már pár éve.

A töltelék:

• 10 fõtt tojás sárgája
• 2 dl tejfel
• 3 ek mustár
• 4 ek apróra vágott snidling

A mártás:

• 6 ek majonéz
• 5 dl tejfel
• 1 dl fehérbor
• mustár
• cukor
• citromlé
• fehérbors
• szerecsendió

A valóságban 22 tojást használt, mert annyit fõztem ki neki. Megfelezte a tojásokat, a sárgáját összekeverte a tejfellel, mustárral és snidlinggel, majd visszatöltötte a tojásokba. A tartármártást pedig rákanalazta.

Készült pár frissen kikelt csibe is, de nem bírták el a kalapjukat, így paradicsomból készítettem nekik könnyebbet.

Már csak a sonka feldarabolása volt hátra, ami olyan sikeresen lehült, hogy a lé tetején kifagyott a zsír is.

Derekasan megvacsoráztunk. A húsleves és a spenót a hûtõben várta a másnapot, annyira sok étel került az asztalra.

Hátra volt még a tojások festése. A két évvel ezelõtti emlékezetes tojásfestést próbálták a lányok ûberelni a körömlakkos tojással. Az alapötlet nem rossz: terítsd le az asztalt rengeteg reklámújsággal. Csurgass szines körömlakkokat víz felszínére, esetleg kavargasd meg kicsit egy fogpiszkálóval, majd forgasd bele a tojást.

A gondok a kivitelezés elején kezdõdtek. A körömlakkok öregek voltak, és nem folytak. Fel kellett hát higítani, de nem volt aceton, csak nitrohigító. Elvileg az is jó, de sikerült egyik-másikat túlhigítani, illetve nem oldódott fel rendesen. Szóval kellett volna körömlakklemosó.

További probléma, hogy mártsuk bele a tojást, hogy mindenütt bevonja a festék. Ki kellett volna fújni õket, de most már késõ. Végül beleszúrtam a tojások két végébe egy-egy hústüt, amivel könnyebben lehetett dolgozni. Lassú forgatással törés nélkül belemegy a tojásba a tû.

Készült végül 10 ilyen tojás, amit azonnal számûztünk a lakásból a penetráns oldószerszaguk miatt. Sajnos másnapra sem múlt el a bûz, ezért csak pár nagyon elszánt locsoló választott belõle ...