Soha nem hallottam róla, míg ki nem faggattam az olvasóinkat, hogy mit csináljak egy vegának, mert abban nem vagyok járatos.

Sokan hozták fel ezt a ételt, mint tipikus húsvéti eledelt, leginkább Szabolcsból. Sima vegák ehetik, mert tej, tojás (vagyis az alapvetõ fehérjeforrás). Pizzaszeletvágó felderítette, hogy görögkatolikus húsvéti eledel. Hát ezt nem lehetett kihagyni!

Mindent találtam hozzá, sõt! megfogadtam Pizzaszeletvágó ötletét a fahéjjal. Tetszett Kató néni sós, fokhagymás változata is, de most versenyeztem a feleségemmel, kinek az édességét fogja több családtag megenni :)

Hozzávalók (10 szelethez, de nyugodtan duplázd a receptet, mert elfogy úgy is):

• 5 dl teljes tej (lehetõleg házi, ami nincs sterilizálva, meg lefölözve. Állítólag mûködik bolti tejjel is, de nem próbáltam.)
• 5 L-es tojás (6 M-es tojás is megteszi)
• 5 dkg mazsola (opcionális)
• 2 csapott ek cukor
• 1/2 vaníliarúd vagy 1 kk vanília aroma
• 10 reszelés fahéj (vagy 1 késhegynyi õrölt fahéj)
• nagy csipet só

A tejbe beledobtam a hosszában kettévágott vaníliarudat, majd felforraltam (a mikróban, mert ott nem kozmál le ...). Ezalatt felütöttem a tojásokat, beleszórtam a cukrot és a sót. Reszeltem bele fahéjat is, mert tetszett a gondolat. Kicsit összekevertem, majd belement a mazsola. A tojást nem kell simára elkeverni, maradjanak benne fehérjecsomók is egyben! Ezalatt a tej felforrt, kikapirgáltam hát a vaníliarúdból a magokat és azt is a forró tejbe tettem. A rudat viszont aljas módon a vaníliás porcukros üvegbe továbbítottam - legalább valami illatot azért hozzáad.

A tejesedényt áttettem a gázra egy lángelosztó vasra, hogy minél jobban eloszoljon a hõ - nem akartam lesült rántottát. Lassú keverés közben beleöntöttem a tojásos masszát a lassan fõvõ tejbe (ami persze lehült, és abbahagyta a rotyogást).

Nem állítottam nagyobbra a lángot, inkább türelmesen vártam. Ezután elõször a habverõvel kevergettem, de késõbb áttértem egy evõkanálra. Picit rotyogott, meg buborékozott és a kanálon egyre több megszilárdult tojás jelent meg.

Egyszerre csak sok szilárd tojásmorzsa jelent meg. A lé pedig kezdett áttetszõvé válni, amint a tejbõl kivált a savó, a maradék meg túró formában ragaszkodott a tojáshoz. Érdekes módon a savó megtartott elég sok sárgáját, mert bizony sárga maradt.

Állítólag ez az a pillanat, amikor egy tiszta konyharuhát vagy gézlapot kell elővenni, és elkezdeni leszûrni a levet. Nekem egy öreg és vékonyra kopott lepedõdarab jutott :)

Ezt belefektettem egy méretes levesszûrõbe, amit egy magas fazékra illesztettem, mert pont oda passzolt. Belemertem elõször a savó részét, de az biza nemigen óhajtott átcsöpögni, ezért elkezdtem belekanalazni a megszilárdult sárga túrós tojást. A végén az egész belement, valamennyi lé is kicsöpögött.

Olvastam, hogy az ilyen túrószerû dolgokat a textíliában ki szokták préselni/facsarni. Felcsavartam hát a rongy tetejét, de ahhoz túl forró volt, hogy kézzel tovább szorítsam, ezért kerestem egy méternyi húskötözõ madzagot, amivel beszûkítettem a rongy nyakát. Ezt így felakasztottam egy kampóra a fazék felett, bár egyszerûen egy fakanál nyele is megtette volna. Nem arról vagyok híres, hogy a legegyszerûbb megoldásokat keresem ... Éccakára hagytam csepegni, majd reggelire kibontottam a rongyból a túrót.

Szépen felszeleteltem 1 cm vastag szeletekre (persze megkóstoltam, és nekem izlett!)

A lecsöpögött levet pedig jóízüen megittam. Az íze, mint egy tökéletes madártej, de sokkal hígabb, de ebbõl önzõ módon senkinek sem adtam.

Készült sok komatál is - amit ilyentájt a gyerekek visznek körbe a szomszédoknak - mindegyikre került egy-egy szelet.

Jaaa - a versenyt nem én nyertem - illetve a sárga túró!

UPDATE!

Elkészítettem a sós verziót is, mert elég sok negatív visszacsatolás érkezett az édesre a szomszédoktól. Eredetileg margit2 receptje inspirált, de nem én lennék, ha nem adaptáltam volna a saját izlésemhez ...

Hozzávalók:

• 4 dl házi tej (most már csak ennyi volt itthon)
• 5 tojás
• 1 késhegynyi õrölt kömény
• 1 mokkáskanál fehérbors
• kb 1 dkg Pecorino Romano sajt (lehet parmezán is, vagy el is hagyható)
• 1 duci fokhagyma
• kis csokor petrezselyem
• kis csomó snidling
• 6 ress spenótlevél
• kis ágacska oregano
• 1 friss zsálya hajtás
• só, pirospaprika

Az eredeti recept hat tojást kért, de attól féltem, hogy túlságosan omlett jellege lesz. Felforraltam a tejet a mikróban. Felütöttem a tojásokat, megsóztam és beletettem a száraz fûszereket. Kicsit meghabartam, majd a sajtot is belereszeltem. Gondoltam, egy kis sajt csak nem árt. Megaprítottam a fûszernövényeket. A képen látható új fokhagymát végülis nem használtam fel, viszont az apróra vagdosott fokhagymagömböcöt is belekevertem a tojásba, hogy az fõjön együtt a lével, úgy nem olyan erõszakos az íze. A felforrt tejet (a jénait, te pupák, nem a tejet!) platnira tettem kislángra és belekevertem a tojáskutyulékot, mint az elõzõ receptben is.

Rotyogtattam, kavargattam, mint fent. Amikor már besûrûsödött a keverék, hozzáadtam a zöldfûszereket és lassan kavargattam tovább a lesülést megelõzendõ. Most jobban sikerült (szerintem) a tojás "nemfelkeverése", mert szép fehérjecsomócskák képzõdtek a megfõtt túróban.

Jött hát a szûrõ, meg az alaposan kimosott rongy a sárgatúróról, amibe egy mozdulattal beleöntöttem az egész jénai tartalmát, nem foglalkozva azzal, hogy most csepeg a lé vagy nem csepeg. A madzagos módszer már bevált, hát azzal szorítottam össze a masszát, meg mindjárt jó volt a felakasztáshoz is. Egy óra múlva viszont már megfogható hõmérsékletû volt a gömböc, kipasszíroztam egy rakat levet belõle. Még csepegett vagy hat órácskát, de ezt az idõt a paradicsom/paprika ágyások elõkészítésével töltöttem.

Meginvitáltam rá a legkritikusabb szomszédokat, meg feleségem is befutott. Megszórtam kis pirospaprikával a kontraszt kedvéért.

Ilyen gyorsan ételt eltûnni még nem láttam ...