Miért is ne? A tyúkanyóval sem gatyáztunk sokat valamikor, simán bemehetett a szobába.
No persze, ez a madár már nem tudott járni, főleg, hogy éppen az erre szolgáló testrészei hevertek előttem.
Megvolt a nagy répaszüret, van dögivel gyökér, most nem csak az utcán, az erkélyen is. Gondoltam hát, itt a bőség ideje, rittyentek valami répásat. Akciós volt a csirkecomb, vettem hatot, és zöldségágyon megpároltam.
Pár darab sárgarépát, két vastagabb petrezselymet és pár paszternákot hasábra vágtam. Vagy tíz kisebb fej vöröshagymát negyedeltem, egy fej fokhagymát meg csak úgy, gerezdekre szedve beleszórtam. Volt itthon egy szép zeller, levettem belőle két szárat, és azt is hozzáaprítottam. Gondoltam egy merészet, fogtam egy birsalmát, négybe vágtam, kimagoztam, majd felcikkeztem, és hozzáadtam azt is a zöldségekhez. Jó csipet sóval, pár szem egész borssal és borókabogyóval fűszereztem.
A combokat előre besóztam, a zöldségekre fektettem, és egy-egy mogyorónyi zsírt tettem rájuk.
Öntöttem alá egy pohár vizet, befedtem alufóliával, és kettes fokozaton két órát pároltam a sütőben.
Két óra elteltével megnéztem, de még kicsit nyersnek tűnt a zöldség, ezért nagyobbra vettem a lángot, és még egy fél órát adtam neki. Mikor letelt az idő, levettem a fóliát, és még húsz percig pirítottam.
Sós burgonyával tálaltam. Igen jó volt.
