Össznépi születés- és névnap, valamint egyéb nap ünneplés volt közelmúltban Zednél.

Magam is kivettem a részemet az előkészületekből, így kissé a magam ízlésére tudtam formálni a menüt, no meg remek alkalom volt egy kis poharazgatásra.

A háziasszony egy baconos csirkemellet készített.

80 dkg csirkemellet vágott kb. 2 cm-es kockákra.

2 egész tojást kevert össze 4 kanál tejföllel, 3 evőkanál liszttel, sózta, borsozta.

Tett bele kevés finomra vágott petrezselyemzöldet és kápia paprikát, majd beleforgatta a csirkemellet, és hozzákevert még 30 dkg reszelt trappistát és füstölt sajtot.

2 püspökkenyérformát bekent zsírral, megszórta morzsával, majd kibélelte szeletelt baconnal.

Belesimította a masszát, és a lelógó szalonnát ráhajtogatta.

Vízfürdőbe állítva sütőben megpárolta az ételt.Mikor jónak ítélte, belefordította egy másik tepsibe a „pástétomot”, majd szép pirosra sütötte.

Bő fél óráig hagyta állni, hogy könnyen szeletelhető legye, és ne essen szét (annyira).

Házi sütésű kenyérrel és (többek közt) salátával, – amibe természetesen belekotnyeleskedtem – kínálta.

Azt találtam ki, hogy dobjuk fel valami izgalmas öntettel. Természetesen „kitörő örömmel” fogadták az ötletemet, és összevadászták a hozzávalókat.

Kevés jó érett kolozsvári szalonnát apró kockákra vágtam.

Olívaolajon kissé megfuttattam, aztán átlapátoltam egy uborkásüvegbe.

A továbbiakról sajnos nem készült kép, kissé már előrehaladott állapotba kerültünk addigra.

Az üvegbe 3:1 arányban olívaolajat és fehérborecetet öntöttem. Tálalás előtt heves rázással emulziót képeztem belőle, és összeforgattam a salátával. Szerintem finom volt, panasz nem érkezett, úgyhogy nagy baj nem lehetett vele. (Vagy nem mertek szólni.)

A nap fénypontja a halászlé volt.

Hagymát aprítottam, némi pontyfejjel és -farokkal, harcsagerinccel és pár keszeggel, egy-egy paprika és paradicsom társaságában feltettük főlni a kedvenc húszliteres fazekamban.

Mikor puhára főtt a hús, kiszedtük egy tepsire hűlni, majd szépen kibogarásztuk belőle a szálkákat és a csontokat.

Átpasszíroztuk, majd vízzel felöntve újra feltettük főlni. Mikor felforrt, megpaprikáztam, és beleraktam a halszeleteket. Belekerült az én „falatom” is.

15 perc főzés után beletettünk egy jó adag haltejet és -ikrát is. Én meg néztem bánatosan, mert nem ehettem belőle. Hüpp...

A már említett kenyérrel és Waka-féle paprikakrémmel ettük, és jó volt.

Este tízkor a háziasszony hazatranszportált, mert kissé el voltam anyátlanodva, ami reggel kilenctől nem is volt csoda.