Tarkarépa

Tavaly kaptam egy zacskó tiritarka répamagot egy kedves ismerőstől. Mióta az eszem tudom, imádom a sárgarépát. Főve vagy nyersen, jöhet bármennyi. Engem aztán ijesztgethettek, hogy nem tanulok meg fütyülni, ha nem eszem meg, fütyültem rá.

Talán kevesen tudják, de narancssárga színűre holland kertészek nemesítették, állítólag az akkori, az Orániai-házból származó uralkodó tiszteletére.

Kép innen

A répa színe ugyan okozott némi csalódást, a zacskón lévő képhez képest kevésbé volt harsány, ugyanakkor bőven termett, szebb lett, mint a sárga sárgarépa.

A répa jóval több, mint egyszerű levesbevaló, sokféleképpen használható. Még saját múzeuma is van, az oldalon a fajták bemutatásától a receptekig számos dolog megtalálható.

Egy egyszerű salátát készítettem belőle. Némi hezitálás után nem nyers, hanem sült répát használtam alapanyagként.

Hozzávalók:

0,5 kg répa

olívaolaj

Az öntethez:

6-8 apró mogyoróhagyma

1 kis gerezd fokhagyma

olívaolaj

1 evőkanál magvas mustár

1 evőkanál méz

1 evőkanál frissen facsart citromlé

frissen őrölt bors

só

A megtisztított répákat feleztem, majd hosszában négyfelé vágtam. Összeforgattam kevés olívaolajjal, majd egy tepsiben, 3-as fokozaton, nagyjából 40 perc alatt félpuhára sütöttem.

Az öntethez a mogyoróhagymát karikára vágtam, és olívaolajon megdinszteltem. Hozzáadtam a finomra reszelt fokhagymát és kicsit azt is megfuttattam.

A tűzről félrehúzva beletettem a mustárt és a mézet, belefacsartam a citromlét, majd sóval és borssal ízesítettem.

Visszatéve a lángra alaposan kiforraltam, aztán összekevertem a répákkal. Fél napig a hűtőben érleltem.

Sós kiflivel tálaltam, amit talán megpiríthattam volna kicsit, de a melóban erre nem volt lehetőség.

Az olajon pirított répa íze számomra egészen új volt, ahogy az öntet is szokatlannak bizonyult, de így együtt igen finom volt.