Rámköszönt a Metró áruházban egy csodaszép fekete tõkehal filé, amit nem volt szívem otthagyni. Volt vagy 80 deka, ami azért nem egy kis darab, dehát egyszer élünk. Hamár ott voltam, egy 40 dekás ausztrál süllõfilére is elcsábultam, de az a csodahüttõt gazdagította.
Fogalmam sem volt az elkészítési módról. törtem is a fejem alaposan. Még itt is kérdeztem a kommentelõket róla. Babette ötlete a roston sütéssel az egyszerû és gyors elkészítés miatt fogott meg, ami mindaddig zümmögött is a fejemben, amíg fel nem fedeztem egy méretes édesköményt a hûtõben. Ez eldöntötte a kérdést, fóliás (vagy borítékos) halat fogok készíteni!
Begyûjtöttem a hozzávalókat 3 adagra:
- 60 dkg friss fekete tõkehalfilé
- 2 nagy vereshagyma
- 1 Waka féle Lucullus paradicsom
- 1 nagy édeskömény gumó
- 3 vékony citromkarika
- 18 zsálya levél
- kakukkfû, oregano, bazsalikom, citrom illatú kakukkfû, tárkony, petrezselyemzöld, majoranna
- Cajun fûszer - pici csípõs paprikával is helyettesíthetõ
- só
A filét tapintva nagy szálkákra bukkantam, amit fogóval sem tudtam kihúzni a húsból. Tovább kellett filéznem, amitõl kissé összementek a szeletek, de azért így is 3 cm vastag volt a felhasznált filé. A 4 nagyobb darabból csak három került beépítésre, a többi tőkehalat - mostmár tisztítva - a csodahüttő gondjaira bíztam.
Vastag alufóliát vettem elõ, de szerintem kisebb alutálcával, vagy duplafóliával is készíthetõ. Ha sütõben sütöd, akkor a sütõpapír is tökéletes borítékot képez :)
A hagymát kb 5 mm vastag karikákra vágtam és próbáltam egyben tartani a karikákat, mint egy-egy korongot. A paradicsomot és az édesköményt is felkarikáztam, a citromból pedig vágtam 3 vékony szeletet. A zöldfûszereket a zsálya kivételével apróra vágtam. Megraktam a fólia alját felkarikázott hagymával és édesköménnyel - kicsit nagyobb területen, mint a haldarab, hogy a burkoló fóliát távoltartsam tőle. A hagymaalapot betakartam zsályalevéllel. A haldarabot megsóztam, Cajun fûszerrel is ízesítettem, hogy pici csípős ízt lopjak bele, majd ráhelyeztem a zsályalevelekre. Megszórtam gazdagon az aprított zöldfûszerrel, majd egy citrom- és két paradicsomkarikát tettem rá. Az egészet lefedtem egy újabb hagyma/édeskömény réteggel.
Az így elkészült tornyot alaposan becsomagoltam a fóliába, amibõl egyet rögtön el is rejtettem a fagyasztóba szegény napokra. A másik kettõt elõször fejjel lefele tettem a parázsra, hogy a tetején lévõ paradicsom, stb. rétegek picit levet eresszenek.
5 perc múlva azután a talpára fordítottam és 15 percig közepesen erõs közvetlen parázs felett fedõ alatt sütöttem. A hal nem fog odaégni, a rengeteg hagyma és az édeskömény levet ereszt! A végén felnyitottam a két fóliát és egy nagy marok száraz zsályaágat dobtam a parázsba a fedõ alá, ami adott vagy egy percnyi csodás fûszeres füstöt a halnak. Ezt sajnos oly gyorsan kellett csinálni, hogy fotózni nem jutott sem kezem, sem idõm.
Kevés rizs mellé toltam le a fóliáról a szaftjával egyetemben.
Félretolva a torony tetejét, elõtûnt a csodás halhús, melyet a zöldfûszerek díszítettek.
Egy kandi pillantás felvillantja a hal szaftos, lemezes belsejét is.
Egy olvasónk javasolja a banán levelének felhasználását borítéknak: