Itt az elsõ hûvösebb nap a hõhullám után, amikor végre benn is lehet valamit fõzni. A bab is szedhetõ, akkor legyen egy zöldbableves.
Ehhez a leveshez kevés alapanyag kell, minden volt itthon.
- 35 dkg friss zöldhüvelyû zöldbab
- 20 dkg-s méretes sárgarépa
- 2 véknyabb gyökér
- 1 kis darab zeller
- 1 pici fej hagyma
- 1 csokor petrezselyemlevél a gyökérrõl
- 2 ek oliva olaj
- 2 dl besürített alaplé
- 1 ek PO mester füstölt csilipaprikájából
Kis tottyos lábasomban az olajra rádobtam az apróra vágott kis hagymácskát és a negyedkarikákra vágott sárgarépát. Alaposan megpirítottam, hogy karamellizálódjon is kicsit.
Amig ez pirult, megpucoltam a zöldbabot. Persze abbéli hitemben, hogy szálkamentes a bab, nem húztam le. Ezért késõbb sûrû szemrekányásokat tettem az amerikai karóbabra, mert ugyan szépen megnõtt, de nem ceruzabab és öregebb állapotában igencsak szálkás. Én is hibáztam, ezeket a babokat leszedhettem volna néhány nappal elõbb is, csak a hõségben a fene kívánt fõzõcskézni.
Feldaraboltam 2 cm hosszúra és a megpirult sárgarépára tettem. Ennek sem árt egy kis párolás.
Kavargatás közben sikerült a gyökeret, zellert is megtisztítani és darabokra vágni. Rátettem a babra, megszórtam kis pirospaprikával és egy kávéskanál füstölt csilivel.
Jól átkevertem, majd beletettem a fagyasztott alaplevet. A petrezselyemlevél szárát is hozzáadtam cérnával összekötözve.
Felöntöttem vízzel és kóstoltam, sóztam. A füstölt csilibõl bõven adtam még hozzá, mert remek ízt adott a levesnek, meg picit csípõssé is tette. Fõtt vagy 30 percig, amikor már éhesek voltunk. Feleségem váltig állította, hogy tettem füstöltkolbászt a levesbe, pedig nem. Az apróra vágott petrezselyemlevelet se feledtem el a végét.
Na jó, de mi köze van ennek a churuthoz?
Másnapra is maradt a levesből, amikor jött a gondolat, hogy ki kellene próbálni a churutot, ami most már biztos megszáradt (el is feledkeztem róla egy ideje). A bablevest általában savanyítom ecettel vagy tejfellel. Ártani nem árthat neki és Süllõcske eredeti javaslata alapját tettem egy kanál tejfelt a tányérba és ráreszeltem a churutból bő kanálnyit.
 |
 |
Felöntöttem a forró bablevessel és már ettem is. Mit mondjak, jó volt. Nagyon jó volt!
Megdöbbentõen savanyúvá tette a levest, mintha egy kanál ecettel öntöttem volna fel, csak nem mart annyira. Akkor ezt meg kell próbálni tejfel nélkül, mert akkor derül csak ki az igazság.
Savanyú lett így is, tehát nem a tejfel. A tárkony illatát is érzeni lehetett, petrezselyemből volt a levesben amúgy is rengeteg.
Szerencsére én szeretem, ha a bab savankás. El tudom képzelni ezek után sok olyan levesbe, raguba, amit savanyítani akarok és kell bele a fûszerek íze is.
