Ma nyuszit kaptunk a töröközőkként:
Még előző nap megbeszéltük a recepcióssal, hogy szeretnénk elmenni a legközelebbi halászfalucskába és mit javasol szállítóeszköznek. Ez kb 30 km út, szerinte a taxi erre túl drága lenne, menjünk collectivoval. Kértünk ébresztőt 6-ra. 1/2 7-kor jött a security pasi ébreszteni, mert a recepció csak 7-kor kezd, ő pedig elaludt...
Egyetlen reggelünk, amikor a szállóban reggelizünk. Előző nap beestünk este a WallMart-ba, ahol sonkát, vajat, gyümölcsöket és sokféle zsemleszerűséget vettünk reggelire.
A collectivo egy fantasztikus dolog - mint nálunk lehetne az iránytaxi, de leginkább a szojuzban találkoztunk ilyennel. 8-12 személyes kisbusz, az utcán leinted, bemondod, hol szállnál ki, és megmondja, hogy megy-e arrafele. Itt még egyszerűbb: a szélvédőre festik az útvonalat. Az ára 6 peso (50 cent) a városon belül bárhová. Megbízható, nem vág át és tényleg odavisz.
Mi egy kicsit messzebb mentünk volna, Puerto Morelos-ba. Szintén 3 percnyi sétára van a collectivo végállomás, ahol 36 pesoért (3 USD) feltuszkoltak minket egy buszra bemondva a sofőrnek, hogy mi hova megyünk. Mentünk, mentünk, mikor a sofőr elkiabálta, hogy Puerto Morelos - persze meglengettem a karom, hogy igen, mi oda megyünk. Történt semmi. A mellettem ülő hölgy (meg én is) láttuk, hogy nem megy ki a főútról a sofőr, elkezdett hát kiabálni helyettünk, hogy csináljanak valami. A felüljáró után ki is húzott a bekötőútra, ahol kirakott minket a buszból hátrafelé mutogatva.
Bő kilométer séta - szerencsére még reggel - mire a felüljáró alá beértünk, ahol az ingyenes helyi busz bevisz a faluba. Csak 20 percet vártunk, végül bejutottunk a főtérre, ahol azonnal valami margarita után kellett nézni.
A pálmatető alatt hozzájutottam az életmentő folyadékhoz, de a dzsipes hölggyel nem ismerkedtem meg.
Fantasztikus tengerpart, sok csónak, nagyon kevés turista. Az $50 errefele 50 pesot jelent. Valamiért az árak elé következetesen a dollár jelet teszik, és ha USA dollárról van szó, azt utána irják, hogy USD. Erre majd még visszatérek.
A maja piramis ugyanolyan turista szimbolum errefelé, mint a gémeskút nálunk.
Milyen jó kilátótorony, mondom a feleségemnek. Katonai objektum - válaszolja :(
A falu híres világítótornya, ami elkezdett egy hurrikán után eldőlni. Fel még nem borult, de már építettek 50 méterre egy másikat - biztos ami biztos.
A helybéliek máig is mindent a fejükön hordoznak, mint maja őseik.
Mindezt a kókuszpálma is megpróbálja követni:
Sok épület bérbeadó. Szépek és csúnyák egyaránt. Az alantit szívesen kivettem volna néhány hónapra:
Egész idő alatt azt néztem, hogy tényleg olyan lerobbantak-e a kocsik, mint mesélték. Gondolom az eddigi fotókon ilyen nem nagyon látszik - rengeteg az új autó. Azért megtaláltam az USA-ban töltött első néhány évünk második kocsiját:
Kókuszdió MINDENÜTT:
Ha ezt a csodapalotát jól megnézitek, ennek nincs a belső kertje felé üvegablaka. Minek - itt nem kell fűteni.
Kis útmenti bodega a házhoz csapva. A lapostető általános, néhol pálmalevél tetővel csillapítják a napsugarakat. A villanydrótok össze-vissza vannak kötve (már ha egyáltalán bekötik őket és nem csak lóg a vége), villanyórák pedig kis oszlopokon vagy bemélyedésekben tanyáznak.
Hivatalos és graffiti szövegek jól megférnek egymás mellett.
Bekukkantottam egy ház kertjébe is
A helyi művészet bemutatóterme zárva:
Érdemes a fafaragásokat végignézni - fenomenálisak!
Kontrasztnak a kultúra háza:
Kénytelen vagyok a kontraszot feloldani még egy képpel a müvészet palotájáról.
A margarita jótékony hatása elmúlt, a gyomrunk jelentkezik vacsoráért. Az utikönyvek szerint a John Gray's étterembe kell menni, ahol minden nap más az étlap, Costes kategóriájú szakács aki azt főz, amihez aznap kedve támad. Végül megtaláltuk.
Az étlap nem néz ki rosszul, végülis az árak sem (12 peso egy USD).
Két kis margarita kijött időhúzásnak.
A szomszédos háznál a szokásos "nem csinálunk semmit" időtöltés zajlott. Az egyik pincér időnként átvitt valami ételt, de nem láttuk, hogy fizettek volna.
Mintha valami bolt lenne, de se vevő, se eladó ...
Időközben megfejtettem a sok épületen látható fekete tartályok szerepét. Ezeket szivattyúval kútból töltik fel és vagy tűzoltó víznek (ritkán), vagy csapvíznek használják. Nem véletlen, hogy minden fehér embert eltanácsolnak a csapvíz ivásától!
Befutott feleségem rendelése: grillezett csirkemell rikottás spenóttal és spanyol chorizo kolbásszal:
Nekem is kihozták a friss halat összevagdosott mango salsával és szalonnás zöldbabbal.
Csak 40 percet kellet rá várni - bagatell. Arról nem is beszélnék, hogy a hal steak annyira száraz volt, hogy további két margaritával kellett felhigítani:
Persze lehet, hogy csak én vagyok válogatós, de csalódtam. A falu állítólag még halászatból él, gondoltam, hogy meg is tudják főzni azt a halat. Minden esetre beesteledett, mire végeztünk.
A visszaút eseménytelen volt, miután már tudtuk, hogy az autópálya felüljárójáig helyi busszal ingyen kijutunk, ott pedig van megálló a Playa del Carmenbe tartó collectivonak. A halas étteremben ért csalódásomat egy olyan étteremben szerettem volna vigasztalni, ami a feleségem szerint szintén (!!!) nagyon jó hely az utikönyvek szerint. A képen az italok vonzóak,
és a margarita zseniális volt:
A Bebe's becsületsüllyesztő (10. utca) állítólag remek Thai ételekkel szolgál. Rendeltem volna egy Tom Yum Goong levest (savanykás garnélarákos leves ), de nem volt. Maradt a Tom Ka Gai, ami egy kókusztejes csípős csirkeleves. Ehhez képest az alábbi gombás vackot kaptam, amiben a kókusztejet porból készítették (a kókusz hazájában!!!). Hogy mi a szösznek szórták tele az alsó tányért mindenfélével, azt nem is értem. Ez van - csalódni is kell néha, hogy értékeljük a jót!
Fáradtan vissza a szállóba egy kiadós alvásra.
