Az első nap csak eligazodással, a hellyel való ismerkedéssel telt, de ma már komoly felfedező túrákat terveztünk. A mai törölközőnk:
Reggel van, gyerünk reggelizni. A hotel kávéja életmentő, de csak sok-sok tejporral iható - amerikai és német vendégekre szakosodtak leginkább.
Feleségem komoly házifeladatot végzett még odahaza, meg az úton is különféle utikönyveket és weboldalakat tanulmányozva. Igy azután bejelentette, hogy reggelizni egy francia étterembe érdemes menni a Quintán, és nincs is nagyon messze. Neki is vágtunk a kihalt utcának:
Ez egy szép épület volt, de csak délután nyitnak, nincs reggelijük.
A bejárat előtt álló fatörzs külön is megérne egy misét, oly szépen van kidolgozva. A későbbiekben kiderült, hogy drága az étterem, és ez a fatörzs az étlapokat és egy csinos pincérhölgyet mutat be az esti órákban. (A hölgyet érthető okokból nem fotózhattam le ...)
Rácsodálkoztunk egy szállodára, de itt lakni elég nyűgös lehet - a földszinten hajnalig megy a dajdaj. Pedig az a beugró az emeleten jó lehet
Csak mentünk és mentünk és mentünk. Persze mindenre rácsodálkoztunk - az idő is szaladt, de csak nem sikerült az éttermet elérni, mire a feleségem elárulta, hogy a 34. utca sarkán van. Az akárhogy számolom 15 háztömbnyire van. Dühöngtem egy sort, de csak mentünk tovább és oda is értünk. Feleségem egy "Healthy" reggelit rendelt, ami bagett és narancslével kezdődik, de biztonság okából két rendes kávét azért megittunk.
Nekem valami testesebb kellett, hát rendeltem egy sajtos-sonkás croissant és egy rántottát bursain sajttal.
A croissan remek volt, a bursain nekem kicsit savanyú a tojásban. A krumpli viszont finom volt! Mindezek megkoronázására feleségem gyümölcsös-magos joghurtot, én pedig vegyes gyümölcstálkát ettem.
Reggelinek finom volt, gyerünk tovább csavarogni és bámészkodni. A tenger felé lesétálva egy kis utcát találtunk ami ide-oda kanyargott és a fák alatt még hűvös is volt (csak 31C).
Vissza a Quitára. Valaki régi hajóból készítette el a padot a boltja elé. A középső - faragott - pad nagyon szép volt. Talán meglelem a közeli képet róla.
Egy saját magát "eredeti Maja konyha" szlogennel hirdető étteremnek szellemes berendezője van:
Csigalépcsőn is meg lehet közelíteni a hálószobákat (ez a 2. emelet - a többit takarták a reklámbábuk)
Bugenvillea mindenütt! Feleségem kedvence, van is egy szép idehaza. Itt viszont megtanultuk, hogy a dús virágzáshoz rendesen vissza kell metszeni:
Kimentünk a mólóhoz megnézni az előző este megcsodált szobrot:
Mutogatós bácsi már a maja korszakban is volt?
A tengerparti templom egyenesen keletre néz és az oltár mögött a tenger és a pálmafák látszanak.
Beesteledett, mire vacsorázni indultunk. A városra jellemző, hogy legalább olyan rossz állapotban vannak a járdák, mint minálunk és még.
Az utikönyvek szerint tacot az El Fogon Taqueriaban kell enni.
Ez ugyan eléggé a külvárosban van, de nem éreztünk semmi riasztót. Az étterem két szinten helyezkedik el, mindkét szint tele van. Kizárólag helyiekkel! Mi voltunk az egyetlen turista pár az egészben.
Előételnek kihozzák a szokásos tortilla csipsz, salsa verde (csilis zöld mártás - csípős) és sima salsa kombót.
Én elsőre egy taco pastort kértem, ami csupán egy pici taco marhahús, hagyma, zöldbab és friss sajt egy adag fonnyadt retekkel. Ez utóbbit kis sóval még életre tudtam lehelni.
Három falatra le is ment, de oly finom volt, hogy a második fogásra is tacot rendeltem - ezúttal nagyobb adagot.
A tányérból egy nagy adagot a külön tányéron kihozott fóliába csavart forró tortillára, majd két harapással beburkolni. (Az életlen képért én kérek elnézést!)
Feleségemet se felejtsem, ő Nachost rendelt. Eddig minden amerikai vagy európai "mexikói" étteremben azt kért :) Ropogós tortillacsipsz, csípős és ízes sajt meg guacamole töltelék tejfellel nyakonöntve. Most mondja, hogy "Piszok jó volt!".
Kifelé menet felfedeztem, hogy készítenek gyroszt is de a változatosság kedvéért nem ám gáz vagy villany előtt, hanem valódi faszénparázs van a rácsos kettős oldalrekeszbe téve! A pincér pózolt a késsel, de lemaradt a képről ... elnézést?)
Hazafelé úton a városháza előtti bazárba csöppentünk, ahol rengeteg finomabbnál finomabbnak látszó étel volt, de már képtelenek voltunk még megkóstolni is.
A fazekasmester borravalót is elvár azért, hogy a nyilvánosság előtt készíti az áruját. Meg is érdemli - jókat korongozott!
A helybéli pék is kihozza csodaszép süteményeit:
A szinpadon zenekar játszik és divatbemutatót tartanak a hagyományos népi viseletekről.
Szállodai szoba a Quintán, alatta a mulatozó vendégek az étteremben. Hogy lehet itt aludni?
Ez a pici emeleti bár nagyon rokonszenves volt, de enni már nem tudtunk. Volt viszont egy mikro söntés ahol margarita volt csapon ..
Egy érdekes tequila lepárlót is felfedeztem, de ez már nincs használatban.
Hulla fáradtan irány az ágy!