Másodikban fél évig voltunk gyakorlaton, én Teknőssel Dinnyésre kerültem. Érdekes mentalitású népek voltak arrafelé, de pár hónapot azért ki lehetett bírni.
A munkaidőben például kötelezően be volt építve a reggeliidő. Kezdéskor elvégeztük az apróbb, de szükséges dolgokat – ilyen volt a lékvágás, a hólapátolás, vagy beetetés a gyérítő halászathoz –, aztán a közös nagy ebédlőben összeültünk reggelizni. Az ebédlőhöz tartozott egy apró konyha is, konyhaszekrény, mosogató és gáztűzhely volt benne. A tűzhelyen volt egy amolyan „mindenki serpenyője”, amiben ki ki megsüthette a reggelijét. Hárman használták leginkább, Pisti, Sanyi bácsi és Komám. Vesszek meg, ha emlékszem, hogy hívták, de ő mindenkit komámnak hívott, mi is úgy hívtuk őt. Sanyi bácsi minden reggel megsütötte a szelet sonkáját, a deszkájára tette, és körbesétálta vele a magtárat, hogy hűljön a hús. Sanyi bácsi amúgy egy tálentum volt, helyből fel tudott hugyozni az ereszcsatornába, erre roppant büszke volt, és gyakran illusztrálta is. A serpenyőben tehát gyűlt a mindenféle zamat, Gyuszi, - aki ott lakott a telepen, és így naponta használta a konyhát - egyszer úgy döntött, hogy alaposan kitakarítja. A masszív lerakódás nem adta egykönnyen magát, ezért feltöltötte a serpenyőt TIP 67-tel, hogy oldja egy kicsit a kokszot.
Sajnos rossz időpontot választott erre, tekintve, hogy alaposan el volt ázva, mikor megtörtént a dolog, így pár perc alatt meg is feledkezett róla. Reggel némiképp megkésve kapcsolódott be az aznapi munkába, ugyanis eléggé elnyomta a maligán. Ott nem volt szokás szólni a másiknak, hogy elaludtál haver, kelj már fel, csak néztek randán az emberre, mikor előkeveredett (én is ekkor vettem az első vekkerem).
Szóval, mire Gyuszi felvette a munka fonalát, Sanyi bácsi, már javában aszalta a sonkát a mosogatószerben. Hogy hogy nem tűnt fel neki a szag, máig nem értem. Kiszedte a deszkára, és elindult a magtár felé, Gyuszi pedig kurva gyorsan keresett valami elfoglaltságot a nyolcas tónál, ami a legtávolabbi hely volt a telepen. A többség hamar rájött, hogy mi történt, de nem szóltak, lapítottak ezerrel, és várták a földindulást. Az öreg kikészítette a két karéj kenyeret, a házi ecetes hagymát, aztán vágott egy falatot, és bekapta. Esküszöm, még az előző esti három üveg Balatoni világos is kijött belőle. Mikor valamennyire csillapodott a cikákolás, a főnök hazavitte a kocsiján lábadozni. Gyuszi két hétig szendvicset reggelizett az asztalosműhely mögött, mert az ebédlőbe nem mert bejönni.
Három évvel később Teknős megfogta a magtárban a három macskát, és a búcsúbulin megetette velük nyúlpaprikás gyanánt. Aztán, mikor már jó messze volt, megírta nekik.
