Még soha nem készítettem hájasat, miután nem jutottam hájhoz, meg nem is tudom hogyan kell, de ezt titokban tartottam eleddig. Vajas leveles tésztát már sütöttem, de az egészen más feladat.
A madaras tecsóban rámköszönt egy tálca háj (több is volt, de nekem csak egyről tűnt úgy, hogy velem szeretne jönni). Akkor süssünk hájast.
Feleségem nem lelkesedet - rengeteg sütit evett az utóbbi időben, és gondolta, kicsit visszavesz belőle. Gondoltam, sebaj - ezt a tésztát is le lehet fagyasztani, mint bármely leveles tésztát, oszt majd megsütöm, ha kedve lesz rá.
Másnap szólt, hogy hívott rá vagy 10 vendéget a következő napra ....
Hozzávalók másfél adaghoz.
A hájhoz:
- 85 dkg tisztított sertés fodrosháj (a tálca 95 dkg volt, 85 lett belőle tisztítás után)
- 1 ek ecet
- 10 dkg BF55-ös rétesliszt
- 20 dkg BL55-ös fehérliszt
- víz
A tésztához:
- 30 dkg rétesliszt
- 60 dkg fehérliszt + kb 10 dkg a nyújtásokhoz
- 5 tojás sárgája
- 1 dl száraz fehérbor
- 3 ek szilvapálinka
- 3 ek ecet 20%
- 1 ek tejfel
- 3 dl langyos víz
- 3 dkg cukor
- 1 tk só
- 1 tojás fehérje a kenéshez
- Szilvalekvár
A hájat kisebb darabokra vágtam és beáztattam ecetes hideg vízbe néhány órára. Az áztatólevet kiöntöttem róla, majd lehártyáztam. Ez elég türelmpróbáló folyamat, ha először csinálja az ember, de a végére megtanultam, hogy a fodrokat a hártyával lefele kell a deszkára tenni, a késsel benyúlni a hártya és a háj közé, majd ügyesen húzni a hártyát anélkül, hogy elvágnám.
A megtisztított hájat kockákra vágtam és kétszer átdaráltam a húsdalálóval. Robotgéppel beledolgoztam a 30 dkg lisztet. Egyszer felfedeztem ezt a BF55-ös "egyszerfogós rétesliszt"-et, és azóta, ha keményebb vagy leveles tésztát készítek, vagy fontos, hogy szálas legyen, ebből mindig használok 1/3-2/3 arányban a fehérliszttel. Sokkalta rugalmasabb lesz a vele gyúrt tészta! Sajnos boltban nem látom, de a helyi kispiacra a malom havonta hoz.
Félretettem a kidolgozott hájat a hűtőbe, miután elment a kedvem a sütögetéstől. Másnap - hogy azért a körmömre ne égjen a sütés - kivettem, melegedjen fel szobahőmérsékletre, mert azt írták az okosok, hogy úgy a legkönnyebb vele dolgozni.
Nekiálltam a tészta kidolgozásának is. Lusta lévén a robotgép keverőtáljába szitáltam a lisztet, beleszórtam a sót, cukrot, majd beleütottem a tojás sárgájákat. Bekapcsoltam a gépet, és elkezdtem beleönteni a folyadékokat a pálinkával kezdve, amit egy kicsit meg kellett kóstolni előbb. Ment bele az ecet, a bor a tejfel és először csak 2 dl langyos víz. Annyira kemény volt, hogy még egy bő decit kellett hozzáadnom. Nem kell a sok fura alapanyagtól megijedni mint például a szilvapálinka. Először is kell a szakácsba is valami és azok ize, illata elillan sütéskor. Cserébe viszont fantasztikusan könnyűvé teszik a tésztát. Mint a képen is látszik, kemény tésztát készítettem.
A robotgépet 25 percig hagytam dolgozni - alaposan ki kell azt a tésztát dagasztani! Amikor késznek itéltem - levált az edény faláról -, kicsit beliszteztem és félretettem pihenni hűvös helyre vagy egy órára. Ezalatt megírtam a poszt eddigi részét, hogy az időt is hasznosan töltsem.
Előszedtem a hájat és 4 részre osztottam. Nem volt nagyon puha ...
Kivettem a tésztát is a tálból, de rögtön kiderült, hogy egy menetben macerás lesz a deszkán kinyújtani, hát kettévágtam. Az egyik felét kinyújtottam kb 5 mm vastgságúra, illetve ahogy a deszkán fért.
Megfeleztem az 1/4 hájat és megpróbáltam rákenni. Hát ez nem megy! Igaz - nálam a szobahőmérséklet csak 18C, mert a padlófűtés mellett nem kell több. Velem nem böksz ki - betettem az 1/8 hájat a mikróba 15 másodpercre és BINGO! Tökéletesen elkenhető hájat kaptam. nem olvadt meg, de puha és kenhető volt.
Felcsavartam a megkent tésztát, kicsit meglapogattam a sodrófával és háromba hajtottam. Becsomagoltam fóliába és kitettem a hidegre fél órára pihenni. Ugyanezt előadtam a tészta másik felével is, most már automatikusan melegítve hozzá a hájat. Amilyen szerencsém van, odakinn -1C van, tehetem a teraszra hülni a tésztát. Most a tészta pihen, én is pihenek egy kicsit.
Óránkét tudok egy újabb kenegetést/hajtogatást megcsinálni - rövidesen az utolsó menet következik.
A tészta egyre nehezebben adja meg magát a nyújtásnak - rugalmas, mint a rétes és itt-ott átsejlik kis háj, olyan vékonyak már a rétegek.
Az utolsó nyújtás előtt is pihentettem fél órát a tésztát. Négybe vágtam, mert már akkora lett egy-egy, hogy nem fért el a nyújtódeszkán. Előkészítettem nagy kupac zsírpapírt és elkezdtem a tésztát kinyújtani, majd papírral rétegezve összehajtani.
Ebből két adag biztosan megy a mélyhűtőbe szegényebb napokra. Hogy a másik kettőt mind megsütöm-e, az majd holnap dől el, amikor kipróbálom az első adagot. Lehet, hogy nem sikerült a tészta, akkor minek bolondítsam a vendégeket vele.
Másnap.
Nem kell azért ennyit várni a pihentetéssel - de viszont ez lehet az a pont, amikor a csodahüttőből megint elővarázsolok valamit - jelen esetbe hájas tésztát!
Kibontottam a papírból az adag 1/4-ét, deszkára tettem és kicsit adjusztáltam a sodrófával.
Sok dolog nem volt vele, mert eleve kinyújtva tettem el. Előkészítettem a szilvalekváromat a kamrából (milyen jó, hogy befőztem pár üveggel az őszön!), felvertem egy tojás fehérjét és belekészítettem az ecsetet.
Kerestem a pogácsaszaggatókat is, de valahol mélyen vannak elrejtve - kiválasztottam hát két pontméretű poharat.
Először kiszaggattam 8 korongot, amiből 4-nek a közepét is kiböktem egy kisebb pohárral. A karika alját csöpp vízzel megkentem, és a korongra ragasztottam - mint a lekváros linzert.
A maradékot rádlival téglalapokra vágtam. Minden téglalap közepébe púpos kávéskanálnyi lekvárt tettem, csöppet megvizeztem az átellenes oldalakat és összeragasztottam.
Készült néhány úgy is, hogy két sarkot csippentettem össze, és az volt a teteje. Ez utóbbit nem tartottam elég jónak a sütés után.
Teletettem egy tepsit, megkentem mindegyik tetejét tojással (a szélére ne csurogjon le, mert nem fog ott felemelkedni) és betettem a sütőbe 210C-re (nekem a maximum) 25 percre.
Még 3 percet kellett ráadnom, de csodás lett.
Kivettem a sütiket egy hűtőrácsra és porcukrot hintettem rájuk. Azt olvastam, hogy porcukorba kell forgatni a forró hájasokat, de arra bizony lusta voltam, meg nem is szeretem, ha annyi a cukor rajta.
A következő menetet is hasonlóan végeztem - ekkor már a siker biztos tudatában :) Egyben el is döntöttem, hogy ebből érdemes a felét megsütni és csak a másik felét lefagyasztani.
Sőt - lett még egy harmadik tepsinyi is, meg 3 kicsi darab külön, amit a mikróból kilopott grillrácsra tettem be a sütőbe.
Amikor kihültek, a kerek sütiket megtöltöttem szilvalekvárral.
A vendégek még nem jöttek meg, de már elég nagy lyuk terpeszkedik a tálban, ahova kiraktam őket.
Tanulság (mert az mindig van egy új receptnél):
- Ne használjunk rádlit a kivágáshoz. Összenyomja a tészta leveleit, és nehezebben kel meg a vágás mentén. Még a poharas szaggatás sem volt elég kíméletes. Használjunk rendes pogácsaszaggatót és kést. Nem kell az a cifra vágási felület :)
- Mint azt már mások is jelezték, a vágáshoz forró kést javasolnak sokan.
- Ha nem okvetlenül muszáj, ne ragasszuk össze az összehajtott párnácskát - sokkal könnyebb lesz a süti!