Tél, hideg, kis faszenes kályha a Kalefon - nekem ez az emlékem a sült gesztenyéről. A zsebemet melegítette, kezemet égette de akkor is imádtam.

Ismét találtam a hüttőben valamit - egy kis zacskónyi szép gesztenyét. Erről kivételesen nem én tehetek, a feleségem vette.

Nem biztos, hogy posztra érdemes, hiszen nem egy atomfizikusi feladat otthon megsütni a gesztenyét, de ha másért nem is, talán ti is kedvet kaptok rá vagy eszetekbe jut, hogy lehet otthon is sütni.

A zacsiban 17 szem szép nagy gesztenyét leltem. Valószínű olasz import - ekkora itthon nemigen terem -, de ezt nem bántam. Szép fényes volt és nehéz, ami alapszempont a vásárlásánál.

Bétettem annyi langyos vízbe, amennyi ellepte kb 10 percre. Lehet tovább is áztatni, de felesleges. Ha eddig nem puhult meg a héj kicsinyég, akkor nem is fog a közeljövőben.

Éles késsel felül és alul is behasítottam a héját. Ez roppant kényes feladat, mert erős és stabil kés, éles késhegy és jó idegek kellenek hozzá, ha nem akarod vérrel is turbózni a finomságot!

Van egy jó vastag öntöttvas platnim, én azt használom a sütéshez, de öntöttvas serpenyő, vagy akár síma platni is megteszi. Villanytűzhellyel rendelkezők direktbe tehetik a rezsóra is, bár nyomot fog rajta hagyni.

Felforrósítottam a vasat, hogy a víz sisteregjen rajta, majd levettem a lángot közepesre (ez a legkisebb lángrózsám a spóron).

Annyit tettem egyszerre a platnira, amit éppen le tudok takarni a fentebb látható fazekacskával. Megspricceltem maréknyi vízzel is, mielőtt a fazék rákerült.

7 percig sült az egyik felén, amikor megforgattam, ismét spricceltem és újra letakartam. Újabb 7 perc, és késznek nyilvánítottam.

Ugyanez a procedúra a második adaggal is, kivéve, hogy a 7 helyett 8-8 percig sütöttem a gesztenyéket.

Egy kistányérra kikapartam feleségemnek a gesztenyéket a tűzből és a héjukból is ...

Azért én is ettem belőle :)