Blogkocsma

Tegnap este, mikor hazaértem, életem jobbik fele az alábbi mondattal köszöntött: -    Az Éva főzött neked tüdőt. Ott van a hűtőben. Mondatai úgy csikordultak, mint mikor valaki egy svábbogarat tapos el szöges túrabakancs sarkával egy jó minőségű gránitpadlón.

Balkézzel főzni nehéz, ha az ember jobbkezes és elgyalulja a jobb hüvelykujját. Valamiért ez az ujjunk nagyon kell a főzéshez (ellentétben a középsővel, amire máskor van szükségünk). Rég ettünk rakott krumplit meg fel is halmozódott mindenféle kolbász a hűtőben, amit el kéne már fogyasztani.…

Rájár a rúd a tortaformára mostanság annyit van használatban. Feleségem talált egy receptet a Blikkben, ami megtetszett neki.  Persze olyan nála sem fordul elő, hogy szó szerint elkészítsen egy receptet - csak az ötlet volt a lényeg. Az eredetit ugyan csak Mandulás halomnak hívták, de ez…

Az utolsó adag paradicsomomat használtuk fel ehhez a lecsóhoz. Semmi extra nincs  benne, még vitaindítónak sem nevezhető, mint PO lecsója. Egyszerű, mint egy faék, de finom.

Még mindig alma szezon van, de szerencsére a hűtőben túltengett a túróválaszték is. Feleségem pitét süt (persze a konyha és a fél nappali nem megközelíthető fél napig, de ezt már megszoktam). Tulajdonképpen csak dicsekszem, nem is panaszkodom :)

Feleségemnek nosztalgiarohama támadt, elege volt az exra Costes, Onix vagy Kistücsök féle ételekből, amivel én etetem. Majorannás csirkét akart enni. Olyat, amit gyerekkorában a nagymama készített. Friss majorannával és semmi molekuláris konyhával.