Minden legyen az, ami. Még ha módosítjuk is kicsit.
Megéheztem, semmi főtt kaja, viszont figyel kis maradék Hartai kolbász a hűtőben, van répa, krumpli, hagyma is. Ebből mit lehetne gyorsan összeütni?
Nem is kérdés: krumplilevest! Nagyon rég volt, és a kolbásszal gazdagítani lehet. Mondjuk a mottó születésekor csak 2,80-as lecsókolbászt tehettünk bele, de az is jó volt - akkor.
Gyorsan összeszedtem a hozzávalókat (2 főre, de elég az háromnak is):
- 5 kisebb krumpli
- 1 sárgarépa
- fél gyökér
- 2 levél kelkáposzta
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 pici zöldpaprika
- 1 kis paradicsom (még van!)
- 6 cm kolbász (később ezt még 5 cm-el megtoldottam)
- tejfel
- 1 evőkanál liszt (végül csak a felét használtam)
- só,bors,majoranna és olaj.
Először is felvágtam a kolbászt (bőrét lehúztam) és egy evőkanál olajon megpirítottam, hogy kiadja a saját zsírját.
Kivettem egy tányérra villával, majd a bennmaradt zsírba szórtam fél evőkanál lisztet és egy perc múlva az apróra vágott hagymát.
Sokáig nem mertem pirítani, mert féltem, hogy leég a paprika, ezért felöntöttem vízzel. Mig vártam, hogy ez a lé felforrjon, megtisztítottam a kis darab gyökeret, karikáztam és bedobtam a lébe. Felszeleteltem az újabb darab kolbászt is, hámoztam és aprítottam a krumplit. Visszatettem a fazékba a pirított kolbászt, nomeg a frissen szeltet is. Meghámoztam a paradicsomot és kimagoztam. Karikára vágtam a sárgarépát.
A leveshez adtam a káposztaleveleket, és a paradicsomot.
Egy púpos evőkanál tejfölt felhigítottam kis levessel - addig is pihen, mire sor kerül rá. 20 perc múltán betettem a krumplit és a sárgarépát is a lébe, már csak össze kell főnie. Ekkor kapott pár szem borsot és egy bő kanál sót is - kóstolásra igencsak sótlannak bizonyult. Húsz perc alatt puhára főtt a krumpli, mehet bele a tejfel is.
Csak éppen megrottyantottam, és már ettem is. Nem mondom, nem volt túl gyors étel (1ó 20p, de nem haltam éhen :)