Feleségem készített darált disznóból pörköltet. A koncepció jó - hortobágyi palacsintát kellene belőle készíteni! Megjött a kisleányom is, aki pukkadásig ette magát a friss édes palacsintával, valamint gyomorrontása is volt, így a hortobágyira nemmel szavazott :(
Most akkor mit főzzek? Eszembe jutott a rakott kel, ami rég volt, kértem hát feleségemet, hogy hozzon egy szép kelkáposztát, majd abból sütök.
Már éppen elkezdtem összeszedni a hozzávalókat, amikor leánykám közli:
- Nem emlékszel, hogy nem szeretem a kelkáposztát????
Nem emlékeztem ...
Sőt! Úgy rémlik, hogy ette ő azt régen. Sajnos a memóriám már nem a régi, sőt: már a memóriám sem a régi!
Viszont a fafejűségem nem változott: ha eltökéltem magam a rakott kel mellett, akkor az lesz. Punktum. Majd eszik töltött paprikát, mert az is van a hűtőben!
Összeszedtem hozzá:
- 75 dkg-os (kicsi) fej kelkáposzta
- 2 zacskó zacskós rizs (lehet köpködni!)
- 1 pohár tejfel
- 1 tojás
- 750 gramm darált sertés pörkölt (ekkora volt az üveg)
- Szerecsendió, bors, só
Kicsit bevágtam a torzsája körül a káposztát, majd nagy lendülettel az asztalra csaptam torzsával lefelé. Ettől a levelek leszakadtak a torzsáról, és egyszerűen kiforgattam a káposztából.
Lebontottam az összes levelet a fejről és folyó víz alatt leöblítettem. Valami tripsz szállongott körülötte, ezért forró vízzel mostam le.
A főzővízbe tettem egy kávéskanál szódabikarbónát, mert úgy tanultam, hogy a zöld leveleket mindig bikarbónás vízben főzzük - akkor megtartja a színét. Ez persze lehet urban legend is. Beletettem a leveleket, felforraltam és kb 10 percig főztem - vagy amíg a vastag szár éppen kezd megpuhulni.
Ezzel egyidőben feltettem két liter vizet sóval forrni a rizsnek. Amikor zubogott, a zacskókat egy fakanál nyelére húztam, majkd belesűlyesztettem a zubogó sós vízbe. Amikor újra felforrt, elvettem alatta a lángot kicsire, és 15 percig főztem.
Kicsit beolajoztam a tepsit és elkezdtem belepakolni a káposztát. Itt lehet először egy kis prézlit is szórni a tepsibe, de ami itthon volt, az avas volt - tehát prézli kimarad!
A majdnem megfőtt rizst összekevertem a darálthúspörkölttel, amiről kiderült, hogy hús csak elvétve van benne, viszont leve annál több - de most már késő. Ellenőriztem volna még az elején! Meg is sóztam, mert sótlannak ítéltem és daráltam rá borsot, meg szórtam egy kiskanálnyi majorannát.
Összekutyultam a tejfölt a tojással és jó adag frissen reszelt szerecsendióval. Megsóztam és borsoztam is kicsit.
A letett káposztalevelekre rétegeztem a rizses keverékből, majd meglocsoltam kis tejfölös öntettel.
A rizses húsos réteget betakartam káposztalevelekkel, amit szintén meglocsoltam kis tejföllel.
Ezt addig folytattam, míg elfogyott a rizses pörkölt keverék (most 4 réteg lett). Erre rálocsoltam a maradék tejföl felét és betakartam a maradék káposzta levelekkel. Szűken, de lefedte a tepsit!
Van egy olyan dilim, hogy a kelkáposztának legjobban a sötétzöld külső leveleit szeretem, hát ilyenkor azt tartogatom a végére.
A teli tepsire rákentem a maradék tejfelt, ezt is megsóztam és durvára darált borsot szórtam még reá. A kelkáposzta imádja a borsot (szerintem). Ment a sütőbe 180 fokra 50 percre.
Megsült, kivettem.
Persze a család többi tagja sehol, így a kóstolásra várni kellett kicsit.
Egy kupac tejföllel tálaltam:
Leányom becsületére mondjam: megkóstolta, majd betolt egy teljes tányérral, csak a tetejéről vette le a káposztát!