Nem tudom minek nevezzem. Sehonnan nem olvastam a receptet - egyszerűen éhes voltam. A feleségem elővarázsolt a csodahüttőből 2 szelet tarját, mert tudja, hogy azt én szeressem. Sajnos ő nem. Miután leszedtük az Idaredet (kb 150 kilót), megéheztem. Igenám, de már majdnem 6 óra, ami után nem ehetek a doki szerint! Azt viszont nem tiltotta meg, hogy főzzek!
Beugrott a neve: Scalloped potato - legalábbis így hivják az USA-ban. Magyar nevét nem ismerem.
Két személyes adag csupán:
- Volt tehát 2 szelet csontos tarja
- Elővettem 6 krumplit, meg is hámoztam
- Találtam 2,5 dl tejszínt a hűtőben, amitől eszembe jutott valamilyen francia krumplis étel tepsiben.
- Ehhez biztos kell másfél fej hagyma (mert volt egy fél maradékban)
- A hús ízesítéséhez kell pár girizd fokhagyma, mustár, só, bors, olaj,
- Worchestershire szósz, mert az minden húshoz kell a feleségemnek.
- Szerecsendió - mert úgy éreztem, jó lesz hozzá.
Persze nincs minden a képen, de azért érthető - remélem.
Megsóztam, borsoztam a húst és bekentem mustárral. Beletettem egy nagyon forró serpenyőbe, amiben olivát forrósítottam. Nagyon nagy lángon mindkét oldalát pirosra sütöttem, majd egy tányérra félretettem.
 |
 |
Persze rengeteg finom odasült dolog maradt a serpenyőben - ezt fel kell használni! Rádobtam tehát a vastag félkarikára vágott másfél hagymát pirulni. Fel is szedte a hagyma az odasült ízek nagyját.
 |
 |
 |
Kipakoltam a húsos tányérra vigyázva, hogy az olaj a serpenyőben maradjon, majd a fél centi vastagra szeletelt krumplit kicsit megsózva szintén a forró olajba dobtam. Sercegett, ropogott, de én kevertem doszt! Csak éppen, hogy kérge legyen.
 |
 |
Előhorgásztam egy jófajta jénai fedeles lábast, amibe elkezdtem rétegezni az alapanyagokat. Elsőnek krumpli, majd kis hagyma, megint krumpli, megint hagyma. Ezután egy kis reszelt "alpesi" sajt.
 |
 |
Ráterítettem a két szelet pirított tarját. Szerencsére fotóztam, így most már tudom, milyen irányban kell kettévágnom az ételt, hogy eltaláljam a húst! Ráreszeltem további kis sajtot - az nem árthat. Ment a maradék hagyma is a tetejibe. A maradék krumplit is ráfektettem.
 |
 |
 |
 |
A serpenyőben persze még mindig van maradék lesült krumpli, húslé, mustár. Ezekre ráöntöttem egy merőkanállal a zöldborsólevesből - csak nem vesznek össze? Adtam pár csepp Worchestershire szószt is, hogy a feleségem is szeresse a húst. (Nem szerette :( ) Mikor a leves feloldott minden finomságot a serpenyőből, beleöntöttem a tejszínt is és felforraltam.
 |
 |
A forró tejszínes levet ráöntöttem a jénaiban várakozó krumplira/húsra. Amilyen szerencsém volt, éppen elérte a krumpli szintjét, vagyis nem kellett tovább higítanom. Az volt a hátsó gondolatom, hogy így szépen megfő majd a krumpli, amíg a hús is puhára párolódik.
 |
 |
Rátettem a fedelét, majd belöktem a sütőbe kb 180 fokra.
Felhúztam a vekkert 1 órára, és megnéztem, mivel tudom feleségem almaszortírozását könnyebbé tenni. Csak csipketeát kért ... látszik, hogy ő nem főzött! Belekukkantottam a sütőbe, és úgy éreztem, érdemes lenne a tetejére is reszelni kis sajtot:
Mire homokóra lejárt, az eledel is elkészült.
Belekóstolgattam, és jónak ítéltem. Sajnos 6 óra elmúlt, enni majd csak holnap fogok belőle. Feleségemnek izlett a krumpli! Fél siker :)
Addig is szép álmokat!
Mondtam már, hogy a kerámiabevonatos serpenyő sucks?
Azért van tanulság is:
- A tejszínt célszerű tejjel kicsit higítani, mert ennyi zsítól nehéz lett az étel.
- Melegítve sem rossz, de frissen az igazi, amikor még van szaftja. Azt a krumpli beszívja az éccaka.
