Mitzi von Küche
Olyan városban élek, ahol a közelben sajnos, nincsen folyó, sem természetes tó, horgász ismerőseim sincsenek, a halat viszont nagyon szeretem – tehát a nagyáruházak és a kevés halbolt kínálatára vagyok utalva, azt kísérem nem lankadó figyelemmel. Pénteken a volt C betűs áruházban gyönyörű keszegeket láttam. Igen, előjött a gyerekkori nosztalgia: a boglári nyarak, amikor a Balatonban még lehetett úszni, a ropogós keszegek… Nem is ettem azóta.
Egyszer mindennek eljön az ideje. Megvettem három keszeget, noha eddig még sohasem sütöttem.
Gyors irodalmazás (ami manapság netes recept-összehasonlítást jelent) után úgy véltem, kivitelezhető a tervem: ropogós keszeget sütni.
A keszegeket jól megmostam, 3-4 milliméterenként beirdaltam – ez azért szükséges, hogy a szálkákat elvagdossuk és jól átsüljenek - és besózva, némi halfűszerrel megszórva félretettem egy kis ideig. Közben előmelegítettem a sütőt 190 fokra.
Egy nylonzacskóba tettem 3 kanál lisztet és 2 kanál pirospaprikát (a Süllőcske-féléből), összekevertem, majd a keszegeket jól beleforgattam a zacskóba.
Utána egy sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a halakat és meghintettem némi napraforgóolajjal. Kb. 1 óra hosszáig sütöttem.
Remek illatok jöttek a sütőből: elkészült a keszeg. És csodák csodája, olyan lett, mint gyerekkoromban: jól átsült, finom, a farka és az uszonyok ropogósak. És nem is volt benne olyan sok szálka.
Készítettem hozzá egy némileg görögös beütésű salátát, ami a szokásos zöld levélkeveréken kívül paradicsomot, feta sajtot és mandulával töltött olajbogyót is tartalmazott. Az öntet úgy készült, hogy egy nyomásnyi tubusos mustárhoz (ez speciel Kremsi mustár volt) néhány csepp balzsamecetet adtam, ízesítettem némi tengeri sóval és mézzel (lehet folyékony édesítővel is), elkevertem, majd cseppenként extra virgin olivaolajat adtam hozzá. Kellemes emulziót képezett (mint a jó majonéz, csak ez sötét színű), egy pici vízzel hígítva elkevertem a salátával. Valahogy mindig az az érzésem, hogy ez az öntet csupa egészséges, a szervezetünknek hasznos dolgot tartalmaz. Mintha egy vitaminkapszulát vennénk be – de ez sokkal finomabb.
Mivel úgy gondoltam, kevés lesz a három kis keszeg, biztos, ami biztos alapon vajon megsütöttem még két pisztrángot is (ezek elkészítésében nagyobb rutinom van), nehogy éhesek maradjunk. Érdekes volt a két különböző hal-íz összehasonlítása. Hát így esett a keszegek esete, amelyben a keszeg-ebéd pisztránggal egészült ki. Mindenesetre jobban végződött, mint a Noszty fiúé Tóth Marival…
