Állandóan a fejemhez vágják, hogy nyáron könnyű ételeket kell főzni. Tény, hogy a szervezetnek nem kell annyi energiát pazarolnia a test hőmérsékletének fenntrartására, de azért attól még miért ne ehetnénk egy jó körömpörköltet, vagy akár egy paprikás krumplit? Feleségem elutazott rövid vakációra, ezért szabadon garázdálkodhatok.

Én nagyon egyszerűen főzőm, de ez olyan eledel, amihez mindenkinek van saját, jól bejáratott receptje.

Hozzávalók:

• 2 kg krumpli (a szétfővős Ella fajtát kedvelem)
• 2 nagy fej hagyma (persze most csak apró van itthon)
• 10 dkg jófajta szalonna (vagy bacon, de azt kicsit drágának tartom hozzá)
• 1/3 szál szárazkolbász
• 2 pár virsli (opcionális)
• 1 kis zöldpaprika (de legalább a csumája)
• 1 kis paradicsom (szerintem max egy koktél)
• 1 csapott ek pirospaprika
• 1 késhegynyi köménymag
• 1/2 ek só (a krumpli sok sót felvesz)

A krumplit meghámozom (korai újkrumpli esetén ez elmaradhat) és hosszában nyolcadrészre vágom. Valahogy a kockára vágott formát nem érzem a paprikáshoz illőnek, pedig ugyanaz a krumpli. Most csak nagyon kisszemű krumpli van itthon, azt csak 4-be vágom szét.

Nagy a hőség, ezért a lakás hűvösen tartásáért a teraszon főzők ma egy indukciós rezsón, amit anyámtól kaptam. Ilyen időben (meg kutyakaja főzésekor) felbecsülhetetlen szolgálatot tesz! Ettől a kinti képek kicsit furcsára sikeredtek, de hát a hűvös lakás mindent megér :)

A szalonnát egész kicsire kockázva kiolvasztom és pörc száradásáig kisütöm a lábasban persze a szalonnabűrkével együtt. Néha ki is veszem a pörcöt, hogy ne siránkozzanak, amikor a levében úszkál, de most nem tettem - agglegény vagyok pár napig.

A hagymát apróra vágva, a zöldpaprikát egyben vagy 2-3 részre bontva teszem a zsírba dinsztelni és lassan párolom aranysárga színig. A kolbászról egyszerűen le lehet húzni a belet, ha meleg vizzel leöblítjűk és a nedves papírtörölközőbe csavarjuk pár percre. Ez fellazítja annyira, hogy símán akár egyben is le lehet húzni. Sajnos ez a módszer az olcsó műbeles kolbászokra nem működik.

A kolbászt apróra vágom - először hosszában négyre, majd 2mm körüli vastagságú negyedkarikákra, bár ettem sokszor teljes karikára szelt kolbásszal is.

Ezt utánaküldöm a hagymának, beleszórom a pirospaprikát is és kicsit pirítok rajta - csak hogy a zsír kioldja a piros színt.

Felforrósítom a paprikás-hagymás zsiradékot és belekeverem a krumplit abban reménykedve, hogy kicsit megkapja és piros lesz az is. Hagyom is a zsíron pirulni kicsit.

Persze ez soha nem sikerül: elégetném a paprikát, hiszen a krumpli nem zsíros, nem oldja a paprika színező anyagát :) De azért próbálkozom. Utána dobom a felvágott paradicsomot, megszórom a kis köménnyel (őrölt formában, ha a gyerekek is esznek belőle) és párszor még átforgatom a forró zsíron. Szerintem a kömény és a krumpli igazán jó barátok! Ez a paradicsom és paprikacsuma dolog a feleségem mániája - mindenbe tesz, pl tökfőzelék. A paprikacsumát még csak megértem, de a paradicsom ... Nagy a szám, de azért én is beleteszem azt a fránya paradicsomot!

Végül felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje - hosszú lével szeretjük. A sót is beleteszem, majd addig rotyog, amíg kettétörik benne a krumplihasáb. Ha virslit is teszek bele, akkor az ilyentájt karikázom bele, mert teljesen kifőtt volna belőle minden. Nincsenek itthon a finnyásak, ott úszkál a szalonnapörc is a tetején!

Ez egy régebbi felvétel, ahol krinolinnal is dúsítottuk (nem fújozni!), de mellette a mostani eredmény.

Sok kovászos uborkát eszünk hozzá (én még aljas módon villával össze is töröm kicsit a krumplit - ezért a hosszú lé).