A blogból már ismert barátaim jöttek látogatóba az USA-ból. Margaritát nem kevertem, de Süllőcske halsalátája oly mély nyomot hagyott bennem, hogy elhatároztam: egy újabb reprodukcióra vetemedem.

A bejegyzés megírása miatt Mitzit kell piszkálnotok, mert ő szerette volna látni egyedül :)

Legutóbb kitanultam, mikor kap halat a helybéli magyar multi, és kiválasztottam 3 szép pisztrángot meg egy aranydurbincsot a pultból. Szépen meg is tisztították, nekem már csak alaposan le kellett mosni, és besózni még időben, mielőtt füstre kerülnek.

Mivel a halszag nem egy tipikus szívesen látott hűtőszekrény illat, hát a sózott halakat egy műanyag konténerbe pakoltam, ami légmentesen zár, és igy rejtettem el a hűtőben. Ez a négy hal mintegy 1,6 kg-ot nyomott. Ebből majd a hulladékot levéve kb egy kilónyi tiszta, füstölt halhús lesz. Reméltem, csak elég lesz négyünknek!

• A hallal egyidőben vettem
• 2 nagy kápia paprikát,
• 4 kisebb lila hagymát
• 3 paradicsomot, és
• 5 fej óriási, tömör csiperkegombát is.
• A kertből meg hoztam be kaprot,
• fürtös uborkát
• és karalábét.

Kockázni csak a paradicsomot és a paprikát kockáztam. A karalábot (ami telitalálatnak bizonyul mind az állagával, mind az ízével), uborkát és a lilahagymát a julien készítő V szeletelőn vágtam meg sok-sok időt megtakarítva.

Mint látható, előszeretettel használom ezt a kék kerek tálat, de olyan "pont jó" mérete van, most mit csináljak.

Megjöttek a vendégek, ideje nekikezdeni.

Alufóliából hajtogattam egy kis tálcácskát a füstölő fűszereknek: Borókabogyó, koriandermag, mustármag, feketebors és szegfübors került bele.

A füstöléshez most őszibarack fát használtam, mer előző nap letörött egy nagy ága kishíján agyoncsapva a feleségemet (nono... !). Az ág meglepően száraz volt, feldaraboltam és felhasogattam egy bő maréknyit a parázsra. A tűzre felkerült még a 3 gomba is, majd a halak a másik oldalra.

Minden hal kapott egy citromkarikát a pocakjába, hátha segít az ízekben.

Amíg a füst dolgozott, megittunk egy sört, beszélgettünk. Kb. 10 perc múlva megforgattam és kaptak még 15 percet, amikor az elleőrzés készre jelentette a halakat:

Tiz percet hagytam kihülni, majd óvatosan lefejtettem a szálkákról a halhúst. Menet közben pedig ettem a ropogósra füstölődött bőrét, amit nem mertem beletenni a salátába, nehogy elrontsam az alkotó autentikus receptjét :)

Mindkét halfajta szépen adta a húsát, nem találtunk benne szálkákat. Ahog bontottam a halhúst, mindjárt kisebb darabokra szedtem, és úgy tettem az összevágot saláta alap tetejére.

Megkeverni pedig gyönge női ujjakat használtunk az eredetileg javasolt evőpálcikák helyett.

Innentől már csak a tálalás volt hátra:

A saláta mellé megittunk majdnem egy üveg kéknyelűt, melynek maradékát gyvy Vaczak2 legnagyobb felháborodására később egy tartár mártásban használtam fel.

Mintegy felét tudtuk megenni, tehát ez a mennyiség 7-8 embernek kielégítő vacsora, még ha éhesek is.