Blogkocsma

Én itt egy korianderes+avokádós változatot mutatok be, mert szereztem friss koriandert a kínai étteremben.

Miért főztem egy újabbat? Még mindig érik a bokron a termés, és kaptam érett avokádót - azt is ki kell próbálni.

Nagyon sok konyha készíti, de persze mindegyik másképp. Használják öntetnek, de remek mártogatósnak is. Az olasz változat szardellafilével készül rengeteg zöldfűszerrel.

A mexikói viszont földicseresznye (tomatillo) alapon készül sok korianderrel.

Én itt egy koriander nélküli változatot mutatok be, mert a friss koriander nem a kedvencem.

Vendégposzt Kocsmagomba tollából.

Persze, hogy csak a hátsó, nem a legértékesebb darabja jutott nekem, de azt legalább nehéz elrontani. Puha, omlós, ízes hús, és a szűzpecsenye farka is rajta van még, annak minden mély ízével. Két embernek pont elég. Az a lényeg, mit tudunk kihozni belőle. Egy szép fogást biztosan.

Az alábbi recept mindenesetre a teljes gerincen alkalmazható. Lenne. :)

Szép, nem öreg állat húsa lehetett, ez fontos szempont. Így akár pácolás nélkül is mehetett volna, frissen fűszerezve a sütőbe. Én mégis akartam neki adni egy erősebb ízt, ezért pácolva 2 napra hűtőbe került. Sütéshez olajos pác a megfelelő. Mozsárban szemes fekete borsot törtem. Hozzáadtam szárított kakukkfüvet, pár szem boróka bogyót. Száraz babérlevelet ollóval vágtam apróra, ezt hozzákevertem. Kevés semleges ízű olajban mustárt kevertem el. Ehhez adtam a fűszereket. Ezzel bedörzsöltem a húst, persze előtte minden hártyától megszabadítottam.

Jénaiba fektettem, szeleteltem rá vöröshagymát, lazán fóliáztam, majd hűtő. (sót majd csak készen a tányéron fog látni, akinek hiányzik)

Sütés napján időben elővettem, hogy konyha hőmérsékletű legyen. A fűszerek nagy részét lekapartam a húsról, ne égjen rá, de maradt bőven rajta elég, nem kellett frissíteni. Füstölt szalonnával tűzdeltem. A páchagymákat, a további füstölt szalonna szeletekre, a jénai aljára szórtam. (én kibéleltem a jénait alufóliával előtte, az én sütőm ezt igényli) Víz nem került alá. Félóra 200 fokon, majd laza fólia takarással félóra 150 fokon. Vele sültek még egész vagy félbevágott fokhagyma fejek is. Hőmérőztem: 82-86 fokig ment a csontnál a belseje, kivettem, megbontás nélkül pihentettem a fólia alatt még egy órát. Teljesen átsült, nem maradt rozi és nem száradt ki. Vadnál nem annyira szeretem a rozit, viszont a száraz gerinchúsnál kevés rosszabb van.

A mártás. A hús alatti ízes léből a füstölt szalonna jó részét eltávolítottam, nem kell annyi zsír, maradtak a hagymák. Fokhagymát kinyomkodtam a héjából. Felforraltam ezt az egészet, pici vizet is elbírt még az ízdömping. Közben botmixer kezelés. Egy ponton besűrítettem.

A sűrítést lisztben morzsolt hideg vajjal oldottam meg. Ez talán a magyar konyhában nem annyira bevett szokás, mint a franciában, de kiváló módszer, látám, hogy jó. A forró mártásba csípjük a hideg lisztes vajgolyót, lassan, ahogy olvad, szétkeverjük. Hagyjuk sűrűsödni, amennyire akarjuk. („beurre manié” a fetisizált, szóra sem érdemes fhanciás neve ennek) A vaj zsírossága sem feleslegesen sok, mert a szarvasgerinc zsírtartalma a nullát közelíti alulról, a füstölt szalonnát pedig minimalizáltam benne.

A szarvashús valamilyen sült(es) krumpli körettel és gyümölccsel jó. A képen látható krumpli köretet, és a céklás alma kockát is posztoltam már ide, más alkalommal, talán kacsacombhoz.

Most annyi a különbség, hogy a ropogós külsejű krumpli „pacsnik” alá terítettem friss őszi sült almából készült pürét, és a cékla-alma kocka pedig nyakon volt öntve mézzel beforralt vörösbor sűrítéssel. (fél liter borból 1 deciliter marad, mézzel ízesítve, plusz valami olcsó balzsamecet)

Krumpli-alma-cékla az örök összeillő klasszikus kör.

Egyszerű, házias vadrecept, ajánlom a négylábú növényevők elkészítéséhez.

Feleségem nem eszik gombát, de engem mindig meglep egy kis dobozzal. Ez a Shimeji gomba nagyon sokoldalú alapanyag és nem kell mosogatni sem, mert teljesen tiszta. Igaz ugyan, hogy jóformán semmi gomba íze sincs.

Azt se lehet ráfogni, hogy fotogén lenne, mert teljesen elbújt a tejfeles lében :)

Node hogy kerül ide a vöröslencse? Hát csak 7 deka gombám volt, valamivel testesebbé kellene tenni a levest, így a kamrát böngészve a vöröslencsén akadt meg a szemem. Gyorsan megfő, kellemesen krémes és nem is fúj fel.

Idén nem készítettem töltött káposztát karácsonyra, mert nem voltam túl jól. Viszont olyan nincs, hogy a februári hidegben ne főzzek, ezért akkor készült egy méretes adag, amit most posztolok.

A sok dobozon kívül persze lett egy fazék is, amiből mi eszegettük néhány napig.

Még sok egyéb néven megtalálható (akár itt, ezen a blogon is:). Jönnek a gyerekek és idén még nem is gyújtottam be a mozdonyt (offset smoker)! Meghívtuk leendő nászasszonyunkat is, ne izguljon az utazása előtt.

Itt most sok kép lesz, mert nemrég megjött az új fényképezőgépem (immáron a negyedik ugyanilyen model), és nagyon örülök neki!

Feleségem vett egy gyönyörű tarját az eseményektől függetlenül, így megúsztam a helycsinálást a mélyhűtőben a méretes darabnak.

Pont olyan nehéz megcsinálni, mint a házi disznózsírt, így ez rövid, de hiánypótló poszt lesz :) A libazsírnál a tollazás az extra feladat, míg a sertésnél a szőrözés.

Sajnos ez a fázis akkor se kerülhető el, ha csak a zsírra hajtunk, hátmég, ha töpörtyűt is szeretnénk.

Rég járt idehaza, hiányzott már az itthoni íz. Megkérdeztük hát, hogy mit kér ebédre. Persze, hogy vállaltam a sólet elkészítését.

Természetesen most is Canossát jártam füstölt marháért, és végül meg kellett elégednem füstölt kacsacombbal, mert csak az volt a piacon.

Az elmúlt hetekben feleségem megtáltosodott, és rengeteg szép rostélyos szeletet vett akciósan, amit persze nekem kellett beszuszakolni a csodahüttőbe. Olyan persze nincs, hogy egy darab hús ne férjen még el benne :)

Nagy ebédet rendeztünk az összes itthoni gyerekkel meg függelékeikkel.

Elővettem annyi szeletet, amennyivel jóllakunk és előkészítettem a mozdonyt (nagy grill).

Idén márciusban vetettem el egy ágyásnyi Matador spenótot 3 sorba. Ilyent se láttam még: 3 nap alatt kikelt és baby spenót méretûre nõtt! Igaz az is viszont, hogy volt esõ bõven, nomeg kapott a föld nitrogént is.

A leszedéssel egész május végéig vártam, mert lusta voltam hajolgatni - meg kellett várni a kicsilyányt, hogy kijöjjön szüretelni.

Feleségem hozott csodaszép kacsacombot és kacsamellet. Ő leginkább rozé (de nem véres) mellet szeretne belőle, én meg ropogós kacsacombot...

Nem veszünk össze rajta :)

Találtam egy szép, fűszeres, szuvidált csülköt a csodahüttőben. Ez nem maradhat ott tovább, meg akarom enni!

Még abból a szériából volt, amikor nagy mennyiségben betáraztam házi vágású első csülökből.

Mint egy kertésztől megtudtam, hívják ezt kínai borsónak is. A jellemzője, hogy nagyon későn szemesedik, és akkor is csak kevés szem van benne.

Viszont ehető héjastul, nem szálkás, finom édes és ropogós. Még wokba is tehető, blansírozva pedig jól fagyasztható. Az első hüvely megjelenésekor elkezdünk rájárni :)

Nekem nagy kedvencem akár füstölten, akár csak saját olajában, vagy olivában eltéve jutok hozzá.

Sajnos csak akkor ehetem, ha a feleségem kirándul, mert ki nem állhatja a szagát, ami ilyenkor bizony belengi az egész lakást!

De megértik azt is, ha grenadírmarsnak nevezzük. Nagyon szeretjük, mégis ritkán főzzük.

Szénhidrát temető, plusz a zsírban sem szűkölködik, ami a derékméretünket bizton megemeli.

Hogy miért ilyen vegyes? Feleségem nem eszik se gombát, se rákot, viszont ha boltban lát, akkor hoz nekem.

Most csodahúsokat talált - kevesebb, mint féláron! Például Angus bélszínt, meg nekem csinos garnélanyársakat. Persze, hogy vállaltam neki megsütni pár szeletet a húsból.

A fiamék rendszeresen fõznek curryt, de esküsznek az én alap pasztámra, ezért idén is fõztem vagy bõ 2 litert.

Az összetevõk közt van egy kanálnyi Tom Yum paszta Thaiföldrõl - így autentikusnak deklarálhatom a curry pasztámat :)

A feleségem meglepett egy dobozka barna Shimejii gombával, ami egy finom és zsenge fajtája a gombának. Mivel õ nem eszi, gondoltam, hogy csinálok egy krémet magamnak.

Receptem pedig Kumari kommentje volt az egyik poszt alatt :)

Ismét a csodahüttő döntötte el az ebédet: találtam benne 40 dkg marha gulyáshúst ...

Régen is ettünk, meg hiányzott is egy leves. Mi nagyon sok levest eszünk (ha van)!!!

Avagy shrimp scampi with tagliatelle - hogy egyszerűbb legyen. Volt már, de érdemes újból megfőzni :)

A gyerekek is imádják, csak a feleségemnek kell valami paradicsomos szószt készítenem a tésztájához.

Nem véletlenül nevezem csodahüttõnek! Mindig találok benne valami finomságot :)

Most például egy csík oldalast, amit a feleségem vett a tecsóban akciósan. Ki is vettem, hogy ezt most megfõzöm!

Valami hús is kellene már, kiolvasztottam hát egy darab sertés szűzpecsenyét.

Nem egy nagy dőzs, de nagyon gyorsan elkészül és remekül illik a spenóthoz (is) feltétnek.

Ilyentájt én már nagyon ennék spenótot, de az ára csillagászati a boltokban.

A kertben is kikelt már, de még csak a sziklevelek zöldellnek. Szerencsére minden évben lefagyasztok egy rakattal belőle, ami ilyenkor jól jön.

Az úgy volt, hogy kerestem valami ennivalót a mélyhűtőben, és belebotlottam egy darab marhamájba. Volt ott két szelet fűszeres császárhús is szuvidálásra előkészítve.

Még soha nem készítettem májkrémet szuvidálva - ezt muszáj volt kipróbálni.

Nagyon szép sertéscsontot kaptam! Húsosat is, meg fehércsontot, meg velőset.

Egy kis zöldség hozzáadásával és némi türelemmel ebből remek dolgok születnek.