A gombóc azért nem a levesbe kerül ...

Nagyon rég fõztem már gulyást - hátmég túrógombócot! Itt volt az alkalom: jönnek a kicsilyányék vacsorára :)

Semmi csavar nem volt a készítésben, csupáncsak a jó alapanyagok.

A leveshez:

• 2 kg marha lábszár (a "nudli" része, az kevésbé inas)
• 3 ek disznózsír
• 1 kg vereshagyma
• 1 kg krumpli
• 3 sárgarépa
• 2 gyökér
• 1/2 karalábé
• 1/3 zellergumó
• 4 girizd fokhagyma
• 4 koktélparadicsom
• 1 csokor petrezselyemlevél
• 1 tojásból csipetke
• 1 zöldpaprika csumával
• 1 kápiapaprika csumával
• 3 ek pirospaprika (Farkas András féle)
• 1 ek köménymag
• 1 ek Lampong feketebors (szerintem a legfinomabb!)
• 1 monstre teatojás (ami valójában thai rizsfõzõ gömb)
• 4 liter víz
• só

A túrógombóchoz:

• 1 kg félzsíros túró
• 2 pohár tejfel
• 15 dkg búzadara (aka gríz)
• 4 tojás
• 1 kanál só
• 4 ek cukor
• 1 ek vaníliáscukor
• 1 bio citrom héjastul
• 10 dkg vaj

A levessel kezdem, mert annak hosszú a fõzési ideje (bár a túrógombócnak is kell állnia, hogy a gríz megduzzadjon).

A teatojásba tettem a meghámozott fokhagymát, majd liberális mennyiségû feketeborsot (ez a fajta bors igencsak csípõs, de csodás aromája van). Beletömködtem a zellerkockákat, a paprikacsumát és a felezett paradicsomokat is. Megpucoltam és összekötöztem a "hínárt" (a petrezselyem+zellerlevél csokor neve a családban). A zöldpaprikákat pedig felköckáztam.

A húsokat (két részletben jöttek elõ a csodahüttõbõl) feldaraboltam és a mócsingos részt külön vettem. Én szeretem, de hátha más nem ... A 9 literes fazekamba felhevítettem a zsírt, majd a mócsingot alaposan megpirítottam benne.

A teatojásba beleszuszakoltam, amennyi fért a pirult mócsingból, és bezártam. A maradék el lesz a levesben, ha valaki megtalálja, majd átteszi az én tányéromba. A fazékba öntöttem a felkockázott paprikákat és a késes aprítón ledarált hagymát. Ez utóbbi manõver nagyon finom krémessé teszi a levest!

Megdinszteltem a zöldségeket, majd mehetett bele a köménymag is. Nagylángra véve a gázt, megpergeltem a húskockákat. Lesütöttem egészen zsírjára, felöntöttem egy deci vízzel és ismét lesütöttem.

Eljött az ideje, hogy a pirospaprikát is belekeverjem - van annyi szaftja még a húsnak, hogy az nem fog megégni. Alaposan összekavartam, majd bésûlyesztettem a teatojást is. Vízforralóból zubogó vízzel öntöttem fel levesnek. Innentõl van a levesnek 3,5 óra ideje, hogy tökéletesre fõjön. A csipetkét, a krumplit és a gyökereket ráérek az utolsó 20 percre beletenni.

Jöhet a túrógombóc! Szerencsére van két keverõtál is a robotgéphez (bár van két gépem is, de ne vágjak már fel), a tojásokat igy szét tudtam választan segédtál nélkül. A sárgájába kevertem 2 ek cukrot és a citrom lereszelt héjának felét, amiket mindjárt a robotgépre bíztam, hogy kavarja össze.

A citrom levét, maradék héját és a maradék cukrot a vaníliás cukorral hozzáadtam a két tejfelhez (mínusz 3 ek, ami ment a tojás sárgájába). És hamár a sárgájánál tartottam, a túrót is belemorzsoltam a tálba. A kidolgozott tojásos túróhoz adtam még a grízt is, amit félretettem pihenni, hogy a gríz felvegye a nedvességet.

Innentõl nem nagyon fotóztam, mert befutottak a gyerekek. Minden esetre felvertem a tojás fehérjét kis sóval keményre és spatulával beleforgattam a túróba. Sós vizet forraltam, amiben két kanállal megformázott (ámde továbbra is amorf formájú) gombócokat megfõztem. A megfõtt gombócokat olvasztott vajban megforgattam, hogy ne ragadjanak össze.

Ezalatt megfõtt a leves is és a gombócot a citromos-cukros tejfellel meglocsolva fogyasztottuk (lásd nyitókép).

Vittek a gyerekek mindenbõl még a fiaméknak is (egy háztömbnyire laknak egymástól a városban), mi pedig még két napig levest ettünk ...