Vagy ahogy mostanában trendi mondani, kimaxoltam a pukiságot. Idén is ültettem pár tő leveles kelt és karalábét. A palántákat is magam neveltem az ablakban. Elég nyeszlettek voltak, de nagyon szépen megeredtek. Aztán eljött a nyár, júliusra kiszáradt a kút, a kevés vizet, amit tudtam szerezni inkább a paprikának és a paradicsomnak adtam. A mostoha körülmények ellenére egy sem száradt ki, csak megálltak a növésben. Aztán megjöttek az esők, a növények meg nekiláttak rohamtempóban ledolgozni a hátrányt. Október végére már szép volt minden, elkezdhettem törni a fejem, mit főzzek belőlük.
Egy jó pulutyka kézenfekvőnek tűnt, de a karalábéra nem volt ötletem. Karalábélevest éppen lehetett volna főzni, de valahogy nem volt hozzá kedvem, meg aztán az elég sovány lenne magában, én meg már jó ideje csak egyféle ételt főzök. Aztán eszembe jutott a töltött karalábé még a távoli múltból. Egészen pontosan az az étel, amit ihletett. Sajtos hiába túrom a netet, nem találom. A lényege, hogy a karalábékból kivájt forgácsot és a zsenge leveleket füstölt húslében megpároltam és tejföllel behabartam. Ez annyira ízlett, hogy legközelebb már nem is volt hozzá hús, csak maga a karalábé.
Na, ez adta az ötletet, hogy a pulutykába krumpli helyett karalábét kockázzak.
Most sem fogtam mellé.
Hozzávalók:
- 1 kazal leveles kel
- 1 jókora karalábé
- 1 közepes fej fehér hagyma
- 5 dkg csemege szalonna
- 5-6 gerezd fokhagyma
- köménymag
- 330 g 20 %-os tejföl
- 1 l húslé
- liszt
- só
A szebb leveleket leszedtem a kelről és a karalábéról, majd alaposan megmostam őket.
A karalábét meghámoztam és felkockáztam, a kel leveleit felcsíkoztam.
A szalonna zsírját kisütöttem, aztán megpirítottam rajta az apró kockára vágott hagymát.
Hozzáadtam a karalábét, és fedő alatt párolni kezdtem.
Míg a karalábé pirult, egy mokkáskanál köménymagot egy jó csipet sóval megőröltem.
Beletettem a lábosba a kelt, majd, amikor összeesett, hozzáadtam a köményt és a fokhagymát, aztán felöntöttem a húslével. Mikor kinyitottam a flakont, akkor derült ki, hogy füstölt hús leve van benne. Így jár, aki nem címkézi fel a dolgokat. Mindenesetre nem vált az étel hátrányára, sőt...
Kellet egy jó óra, mire megpuhult a kel.
A tejfölt kikevertem a liszttel és némi vízzel, és behabartam vele a főzeléket. egyet még sóztam rajta, kiforraltam, és kész volt.
Ársipkás sertéscombból összedobtam egy pörköltet, és azzal tálaltam.
Kicsit szíjas volt, de legalább volt mit rágni. Legközelebb a kelt kell elébb feltenni. Ettől függetlenül kiváló lett.
