A múltkori göngyölt hús "nagy sikerére" való tekintettel nekiveselkedtem, hogy egy újabb bőrt húzzak le a sertéscombról. (Egy kis képzavar.)
Szinte ugyanúgy jártam el, mint legutóbb, csak az alapanyagokon és a módszeren változtattam keveset. Na, ez már közel járt a jóhoz.

Hozzávalók:
- 1,3 kg sertéslapocka
- 0,5 kg csiperke
- 1 kis fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- fekete bors
- köménymag
- koriandermag
- rozmaring
- pirospaprika
- csili
- 0,5 l főzőtejszín
- 0,5 dl étolaj

Mint a hozzávalók listájából látható, most kivételesen lapockát használtam, egyszerűen azért, mert a hentesnél nem volt comb. A szárított fokhagyma helyett pedig friss került az ételbe, ezért némiképp változtatni kellett a recepten is.

A lapocka egészen szép volt.

Az elején a szokásos módon jártam el: szeletelés, klopfolás és sózás.

Aztán jött az ízesítés. A száraz fűszereket megtörtem a mozsárban, aztán hozzáadtam a fokhagymagerezdeket, azokat is összezúztam, végül az olajjal kikevertem.

Az így keletkezett trutymóval összekentem a húsokat, és egy éjszakára a hűtőszekrénybe tettem.

A hagymát finomra vágtam és a felét egy rozsdamentes lábosba szórtam.

A szeleteket feltekertem és háromfelé vágtam.

A tekercseket a lábosba állogattam, és rászórtam a hagyma másik felét.

A lábost lefedtem, betettem a sütőbe, és hármas fokozaton egy órán át pároltam.

Míg a hús párolódott, fél kiló csiperkét megmostam és felszeltem. Termesztett gombát nemigen szoktam mosogatni, de ez most reménytelenül maszatos volt.

Egy óra elteltével a gombát a húsra öntöttem, megsóztam kissé, és visszatettem fél órára a sütőbe.

Mikor letelt az idő kivettem a lábost, és az egészet nyakon öntöttem fél liter főzőtejszínnel, aztán vissza a sütőbe. Igen, tudom. A pokolra kerülök majd, ahol egy bazi nagy, forró főzőtejszínnel telt üstben fognak egy hatalmas sütővillával böködni, miközben egy kénkőszagot böfögő ördög üvölti húsz centiről az arcomba: - Nem használunk főzőtejszínt, értem!?

Újabb fél óra múlva ránéztem. Nem igazán akart forrni, viszont temérdek volt a leve. Fogtam hát, és a gázrózsán fejeztem be, fedő nélkül jó egy órát főztem kis lángon.

Kevés rizst pároltam hozzá.

Príma lett. A hús puha és szaftos volt, a rizs pedig jól felitta a még mindig kicsit hosszú, igen fűszeres szaftot. Kezdhetek rágyúrni a következőre, amihez előreláthatólag gyümölcsöt fogok használni. Vagy kólát.