Nem úgy kell gondolni, hogy valami kapitális surmó legyűrt szárú gumicsizmában bádogtányéron od@b@$$a az ember elé a kaját. Bár, hasonlóhoz volt már szerencsém(?). Egy több napos fesztiválon, a város tóparti várának kies udvarán sorban álltak az ételt kínáló standok. Az egyiknél egy csizmás, csikós-gatyás, pörge kalapos ember osztotta a rétest. Kézzel. Közben szedte el a pénzt, adta a visszajárót. Mindezt tetézve olyan ganészag áradt belőle már tíz méterről, hogy simán fel lehetett volna könyökölni rá. Mondanom sem kell, nem fogyott nagyon a rétes.
Ez a mostani fogás a parasztreggeliből született. Általában egy feltunningolt tojásrántottát kell érteni alatta. A szénhidrátról a krumpli gondoskodik, hozzá jöhet a füstölt szalonna, kolbász és sonka. Meg lehet fejelni vöröshagymával, sajttal, meg szinte bármivel, ami egy rántottához passzol. Mindezekből kifolyólag úgy gondoltam, hogy egy ilyen kiadós fogás simán megállja a helyét ebédként is.
Lett belőle hát ebéd.

Hozzávalók:
- 10 12 db tojás
- füstölt kolbász
- kolozsvári szalonna
- füstölt sonka
- pár fej vöröshagyma
- krumpli

A krumplival volt kis bonyodalom. A kertben ültettem volna két sornyit, de kevésnek bizonyult az 50 darab minigumó. Eszembe jutott, hogy az ÁBC előtti zöldségesnél láttam 2 kilós hálóban Chérie burgonyát. Igazi salátának való fajta, vettem hát, és az apraját elültettem. Igen ám, de ami maradt, azt keveselltem a főzéshez. Úgyis a vásárcsarnokban volt dolgom - meg kellett venni a kolozsvári szalonnát -, kerestem salátakrumplit. Volt, két kilós csomagban, és más fajta. Mindegy, sok kedvem már nem volt tovább keresgélni, megvettem azt. Közben azért egy másik standon sikerült venni gyönyörű zellerpalántát.
A kolozsvári szalonnából kakastaréjt vágtam.

A sonkát csíkokra vágtam, a kolbászt felkarikáztam.

A szalonnaszeleteket serpenyőben kisütöttem, a kisült zsír nagy részét egy tepsibe öntöttem.


A maradék zsíron megfonnyasztottam a laskára vágott hagymát.

Időközben a két fajta krumplit külön-külön héjában megfőztem, és meghámoztam.

A tepsibe karikáztam a krumpli felét, kicsit megsóztam, aztán rászórtam a sonkát.


Erre jött a többi burgonya és a kolbász.

A sütőben hármas fokozaton 40 percig pirítottam.

Közben felütöttem a tojásokat, és egy jó csipet sóval felvertem.


A tepsiben lévő anyag tetején elegyengettem a pirult hagymát, a szalonnaszeleteket, majd nyakon öntöttem a felvert tojással.

Ezután következett még 15 perc a sütőben.

Nemrég főztem meg a maradék céklát, azzal ettem.

Nincs rá szó. Kiadós, ízes, tömény, úgy csúszik rá a fröccs, mint a parancsolat. Egyesek persze úgy gondolhatják, hogy ez az étel nem más, mint a szent rakott krumpli meggyalázására irányuló újabb kísérletem.
Mondanom sem kell, a salátaburgonyából maradt megint, úgyhogy ültettem még egy nyúlfarknyi sort a kert ficakjában.

