Mostanában sárgarépát viszek munkába nassolni. Meghámozom, keresztben elvágom, aztán hasábokra szelem. Ott van az asztalon egy jégkrémes dobozban, ha rám jön az éhség, miközben két táblázatból próbálok egy harmadikat összehozni, csak elveszek egyet és elropogtatom. Az biztos, hogy egészségesebb mint valami csipsz. Legutóbb aztán - szokás szerint - eltúloztam az adagot, és megmaradt egy halommal pénteken. Ez adta az ötletet, hogy éppen főzhetnék is egy zöldséglevest hétvégére. A kertben is szomorkodott még pár nyamvadt petrezselyem és zeller, pont kapóra jött, úgyis fel kellett számolni már a magas ágyást, amiben termett.
Aztán eszembe jutott, hogy édesanyám mindig főzött valami csontot vagy aprólékot a zöldséglevesbe. A fagyasztóban az is akadt. Volt pár csirkemell csont, meg a comb filézéséből maradt combcsont és far-rész. Szóval már csak még több zöldséget kellett vennem, hogy sűrű is legyen az a leves. Sűrű lett.
Hozzávalók:
- zöldség
- csont
- 1 tojás
- liszt
- só
A karalábé levelét sajnáltam kidobni, tehát az is belekerült a levesbe. A petrezselyem levelével együtt felaprítottam, és félretettem.
Felaprítottam a zöldségeket, a csontot kisebb darabokra vágtam, a combcsontot is kettévágtam, hogy kifőljön az íze.
Először a csontot tettem fel hideg vízben, és egy órán át kis lángon főztem. A habbal nem vesződtem, úgysem fog látszani a sűrű lén, hogy zavaros kicsit.
Beletettem a felaprított zöldséget, megsóztam, és negyven percig főztem.
Közben a tojást összekevertem egy csipet sóval és annyi liszttel, hogy nokedlitészta sűrűségű legyen.
A levest kicsit még utánasóztam, aztán hozzáadtam a karalábélevelet és a petrezselymet. Pár percig forraltam.
A végén kanállal beleszaggattam a tésztát, egyet még forraltam rajta, és már kész is volt.
Kevés csípőssel tálaltam.
Semmi különös, csak egy jó tartalmas, ízes leves, ami három napra kitartott.