Állok a buszmegállóban, jönnek ki a süldőlányok a szomszédos fitnesz centerből. Riszálják leggingbe bújtatott keszeg feneküket, villogtatják kefirtől recésre kopott fogukat. (Köszönet a remek hasonlatért Sinkó Péternek!) Fennhangon csacsognak, megcsapja a fülemet a szó: szmúszi. Fel is kapom a fejem. Még egyszer, szmúszi. A csitrik kitárgyalták, ki, miből készíti, milyen masinát kapott karácsonyra. Meg, hogy a bolti az vacak, de azért van egy-két jó fajta.
Akárki találta ki a smoothie-t, egy zseni volt. A mostani egészségtudatos világban lecsaptak rá az erre fogékony népek. A boltokban is szépen fogy, de az igazi bombaüzlet az erre alkalmas készülékek forgalmazása lett. 20-40 K forint egy masina. Az ördög tudja, meddig bírja egy ilyen, de két évnél többet nem adnék neki. Alapanyagként szolgálhat ízlés szerint friss zöldség és gyümölcs, esetleg valamilyen tejtermék, joghurt, tejpótló lötty, egzotikus mag.
Gondoltam, magam is készíthetek, úgyis le kéne adnom pár kilót. Persze, ennyi pénzt nem áldoznék egy gépre, jó lesz nekem a saját márkás turmixgép, legfeljebb átkeresztelem a végeredményt. Így is lett, megszületett a címben szereplő csoda.
Hozzávalók:
- cékla
- sárgarépa
- alma
- zeller
- paradicsomlé
- só
A céklát, a zellert és a sárgarépát megpucoltam, az almát megmostam és kicsumáztam.
A zöldségeket V-Gyulán lereszeltem és kevés vízzel, lefedve vagy 10 percre bevágtam a mikróba. Az első próbálkozás során teljesen nyersen használtam őket, de a blender nem bírt velük.
Amíg a gyökerek pörögtek, az almát is lereszeltem.
Az egészet beraktam a mixerbe, sóztam, felöntöttem paradicsomlével és alaposan össze turmixoltam.
A keletkezett trutyit egy literes műanyag flakonba ügyeskedtem. Másnap reggelig a hűtőben várt a sorára.
Reggel elvittem melóba, ez volt a reggelim. Többnyire az üvegből szoktam elkortyolni, de a fotó kedvéért pohárba töltöttem.
Mit mondjak? Nem rossz, ebédig eltelített. Igaz, pucol rendesen. Tíz körül elkezdett fortyogni a hasam, és 11-re már a napvilágra került a cékla.