Nem hívom frankfurti levesnek, mert nem az, de határozottan arrafelé tendál.
Egyik nap hazafelé baktatva a postáról betértem az Egységbe egy Unicumra. Ancsika a pultos épp egy karfiolt hentelt a pulton. Mondjuk, hol máshol hentelhetne egy pultos. Úgy volt, hogy a párja hozott neki valahonnan egy karfiolt, ő meg úgy gondolta, csak a hasznosnak ítélt részeit viszi haza. Anyázott is fennhangon, mivel a rengeteg levél közül egy alig két öklömnyi rózsát sikerült kifaragnia. Mutatta, és szidta a felmenőiket, amiért ilyen drágán sóztak rá egy nagy rakás használhatatlan levelet. - Már miért lenne használhatatlan? - kérdeztem, - azt is meg lehet enni. - Ugyan meg nem főzi - így ő, - de ha kell, vigyem el. Naná, hogy kellett. Kis is ötlöttem nyomban, hogy valami levest főzök belőle. Kolbász van az erkélyen, a fagyasztóban egy ideje gyűlik a szalonnabőrke, már csak valami virsliféle kellett hozzá, meg egy pohár tejföl. Ez a beesett alapanyag ugyan felborította a terveimet, de hosszú hétvégén ráérek kétszer főzni, ebben az átkozott hidegben úgysem kell még a kertben ügyködni.
Hozzávalók:
- 70 dkg káposztaféle
- 70 dkg krumpli
- 10 dkg füstölt húsféle (bőrke)
- 2 pár juhbeles virsli (frankfurti nem volt)
- 1 szál cserkészkolbász
- 15 dkg füstölt kolbász
- 330 g tejföl
- 2 evőkanál liszt
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- őrölt köménymag
- őrölt fekete bors
- só
Hazaérve felcsaptam a mérlegre a leveleket. Cca. 1,1 kg volt.
Elővettem a bőrkét, és feltettem főni, mivel gyaníthatóan nem lesz neki elég annyi idő, mint a káposztának.
Leszedtem a használhatónak ítélt leveleket, alaposan megmostam és felaprítottam. Rövid hezitálás után a torzsáról lefaragtam a fás részeket, és azt is felszeltem. Bő hetven deka lett.
Megpucoltam és felkockáztam nagyjából ugyanannyi krumplit is.
A szalonnabőrkét bő egy órán át főztem, majd kiszedtem hűlni.
A felkarikázott kolbászt megpirítottam, majd kiszedtem a lábosból és félretettem.
A kolbász zsírjában megfuttattam a hagymát.
Felöntöttem a főzőlével, beletettem a felaprított fokhagymát, a köménymagot és a borsot.
Mivel a karfiol levélnyele elég szívós volt, elsőként azt tettem fel. Beleöntöttem a maradék főzőlét és annyi vizet, hogy csaknem ellepte.
Amíg rotyogott, felkarikáztam a virslit és a cserkészkolbászt, és a bőrkét is falatnyi darabokra vágtam.
A tejfölt a liszttel és némi vízzel kikevertem.
Tíz perc forralás után beleraktam a levesbe a krumplit és a bőrkét.
Felöntöttem még némi vízzel, sóztam, és főztem, míg a krumpli megpuhult.
Ezután jöttek a kolbászfélék, majd kis idő múlva behabartam.
Kiforraltam, és készen is volt.
Jó lett, vittem Ancsikának is. Valahogy az az érzésem, többet nem kapok tőle karfiollevelet.
