Nem, nem valami súlyos elhajlás volt az apropója.
Úgy esett, hogy a háziorvosom javaslatára le kellene adnom pár kilót. Hajdan erre a célra remekül bevált a káposztaleves. Egy hétig ettem, és simán ledobtam 5-6 kilót. Mostanában erről a módszerről azt állítják az okosok, hogy így csak vizet és izmot veszít az ember, ráadásul a jojóeffektus biztosan bejön. Igazából nem ezzel volt bajom, egyszerűen nem ízlett. Lehet, hogy ha nem ragaszkodom szolgaian a receptúrához és valamivel feldobom az ételt, finomabb lett volna. Talán egyszer kiderül, ha rászánom magam.
Mindenesetre kellett valami nem túl hizlaló fogás, amit jóízű is egyben. Ekkor ugrott be a korhelyleves. Finom, kellő körültekintéssel egészen kalóriaszegény lehet. A hibát ott követtem el, hogy fennhangon morfondíroztam. A Hadnagy és Tita egyből lecsapott. Hogy ők beneveznének rá. Nem beszállnának, beneveznének. Magyarán: főzzem meg, ők meg majd segítenek megenni. Persze, kivel ne legyen nagylelkű az ember, ha nem a munkatársaival. Ezután jutott eszembe, hogy több tíz éve nem főztem korhelylevest. Utánanéztem. Akadt temérdek változat, olyat kerestem, amiben nincs rántás. Akadt, bár nem sok, végül ezek közül igazítottam egyet a magam ízlésére.

Hozzávalók:
- 60-70 dkg savanyú káposzta
- 15 dkg füstölt sonka
- 15 dkg füstölt kolbász
- 1 l füstölt húslé
- 1 kávéskanál köménymag
- 3 babérlevél
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma

A kolbászt felkarikáztam, a vöröshagymát apró kockára vágtam.

A sonkát felcsíkoztam. Igazság szerint valami jó húsos kolozsvári szalonna kellett volna, de csak sonka akadt itthon.

A káposztát kicsavartam és deszkán megvágtam.

A köménymagot mozsárban megroppantottam, hogy jobban kiadja az ízét.

Először megpirítottam a kolbászt, majd kiszedtem a lábosból és félretettem.

A kolbász zsírjában megfuttattam a hagymát.

Hozzáadtam a sonkát, a babérlevelet és a vékonyra szelt hagymát, megszórtam a köménymaggal. Kicsit megpirítottam ezeket is.

Felöntöttem a füstölt lével, és felforraltam.

Beletettem a káposztát és a kolbászt, majd felöntöttem vízzel. Ahogy felforrt, megízleltem. Nem hiányzott belőle semmi.

Kb. 40 percig főztem.

Mikor kicsit meghűlt, egy ételhordóba mertem három adagot. Másnap délben mikróban melegítettük meg, és egy kis tejföllel és csilivel ettük.

Az én ízlésemnek kicsit sós volt, de a csajok pillanatok alatt befalták. Vacsorára maradt még egy tányérnyi. Sic transit korhelyleves.